Egy a Science folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a darazsak képesek pontosan felismerni egymás arcát. Egy társuk arcának jellegzetességeit más módszerrel jegyzik meg, mint bármi mást. Az eredmények segíthetnek annak kutatásában is, hogy az emberek esetében veleszületett képesség-e az arcfelismerés, vagy tapasztalataink alapján tanuljuk meg azt.
Egy laikus számára a darazsak mind egyformák – ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a papírdarazsak egyik alfajának, a Polistes fuscatus-nak arcát, láthatjuk, hogy lényeges különbségek vannak közöttük mind a fej és a szemek formájában, mind a mintázatban. Ezek a darazsak kiemelkedően képesek megjegyezni és felismerni egymás arcát – csakúgy, mint az emberek, ők is máshogy érzékelik társaik arcát, mint bármi mást, például akár a táplálékukként szolgáló hernyók fejét.
A Michigani Egyetem kutatói, Michael Sheehan és Elizabeth Tibbetts ennek kutatására egy tucat nőstény darazsat fogtak be, amelyeket egy egyszerű, „T” alakú labirintusba zártak. A rovarok a „T” elágazásához érve választhattak két irány közül, amelyeknek végein egy-egy képet találtak. A két kép közül az egyik kellemetlen sokkot okozott nekik. A darazsaknak 40 próbálkozásuk volt arra, hogy megtanulják, melyik irány a biztonságos.
Amikor a darazsaknak két különböző darázsarcot mutattak, már 10 alkalomból is rájöttek, merre érdemes menniük. A következő 30 alkalommal már 70-80%-ban a helyes irányt választották.
Az állatok egy idő után akkor is jól választottak, ha két különböző alakú fekete pacát mutattak nekik, de ez sokkal több ideig tartott. Érdekes azonban, hogy amikor hernyóképek közül kellett választaniuk, ötletük sem volt, merre menjenek.
A kutatók azt is meg akarták tudni, hogy mi alapján jegyzik meg a darazsak egymás arcát. Ezért olyan képeket is mutattak nekik, amelyeken egy-egy darázsnak hiányzott az antennája, vagy néhány testrésze, például a szeme rossz helyen volt. A rovaroknak minden esetben nehezebb volt választaniuk a képek között.
A papírdarazsak más alfajai egyébként (amelyek egyúttal kisebb szociális rendszerrel is rendelkeznek), nem ilyen fejlettek arcfelismerésben. A kutatás eredményeként végül Sheehan és Tibbetts kijelentette, hogy a papírdarazsak Polistes fuscatus alfaja más módon különbözteti meg egymástól társai arcát, mint két bármilyen más alakzatot. Ezt a jelenséget már megfigyelték a juhoknál és néhány, nem emberszabású emlősnél is, valamint vitatott, hogy az embernél is jelen van-e.
