Az emberi evolúciót kutató tudósok régóta lázasan kutatnak a majmok és az ember közötti „hiányzó láncszem” után. 1912-ben, egy angol kisvárosban úgy tűnt, megtalálták elveszett elődünket, de pontosan 58 éve, 1953. november 21-én a British National History Museum bejelentette, hogy a felfedezés egy mesterien előkészített hoax volt.
Az egész egy angol kisvárosban, Piltdownban kezdődött. Piltdownnak nem soha nem volt jó híre: elterjedt nézet, hogy az 1348-as pestisjárvány idején itt temették el a környező városok halottait. A város fejletlen volt és nagyon kicsi, máig alig lakják. Itt élt egy nagyravágyó, amatőr paleoantropológus, Charles Dawson, aki egy nap azzal a szenzációs hírrel sokkolta a tudományos világot, hogy Piltdown mellett kiásott egy agykoponya- és egy állkapocstöredéket, amely minden bizonnyal a „hiányzó láncszemhez” tartozik. Bár az állkapocs inkább egy majoméhoz hasonlított, a fogak és az agykoponya kétséget kizáróan emberiek voltak.
Dawson megmutatta a talált leleteket Arthur Smith Woodwardnak, a Britis Museum egyik őrének, akit annyira fellelkesített a felfedezés, hogy segített kutatni Dawsonnak. Hamarosan néhány más csontot is találtak, amely feltételezéseik szerint ugyanehhez az elődhöz tartozott.
A British Museum készített egy modellt a Piltdowni Ember koponyájáról, amelybe beleillesztette a koponyacsontot és az állkapocscsontot is. A korabeli kutatók meg voltak győződve róla, hogy megtalálták a „hiányzó láncszemet”, amelynek emberi koponyája és a majmokéhoz hasonlító állkapcsa volt.
Az első kétkedők már akkor megjelentek, amikor Dawson világgá kürtölte felfedezését. Az első komoly kritikus 1923-ban adott hangot elképzeléseinek: Franz Weidenreich anatómus, aki sokat foglalkozott az emberi evolúcióval, kijelentette, hogy a Piltdowni Ember koponyáját gyakorlatilag egy ember agykoponyájából és egy majom állkapcsából rakták össze. Majdnem 30 évet kellett azonban várnia arra, hogy a tudományos közösség elismerje kritikáját.
A korabeli tudósoknak ugyanis nem állt rendelkezésére semmiféle olyan kormeghatározó vizsgálat, amely ma már a szakma szerves részét képezi. Ez volt a legnagyobb probléma: nem tudták megállapítani a csontok korát, így abban sem lehettek biztosak, hogy nem egy párszáz éves koponyáról van szó.
A brit tudományos világ különösen azért fogadta ekkora örömmel a Piltdowni Ember felfedezését, mert a sok afrikai és ázsiai lelet miatt úgy érezték, végre Britanniában is találniuk kell valamilyen jelet őseinkről. A hazafiasság nagy szerepet játszott abban, hogy a kutatók egy ideig kevésbé élesen támadták a csontokat, mint amennyire egy külföldi lelet esetében tették volna.
1953 novemberében a Time-ban megjelent egy értekezés, amely lerántotta a leplet a Piltdowni Emberről. Kenneth Page Oakley, Sir Wilfrid Edward Le Gros Clark és Joseph Weiner összegyűjtött annyi bizonyítékot, hogy világgá kürtölhesse az igazságot: a „hiányzó láncszem” egy mesterien előkészített, 40 évig élő hoax volt. Kijelentették, hogy a koponyacsontok egy középkorban elhalálozott embertől, az állkapocscsont és a fogak pedig egy majomtól származnak. A fogakat valaki az emberi fogakhoz hasonlóra reszelte, majd kémiai módszerekkel beszínezte, hogy réginek hassanak. A kutatók azonban fluoros vizsgálatnak vetették alá a maradványokat, amelyekből kiderült, hogy az állkapocsban egyáltalán nincs fluor (tehát maximum néhány éve nyugodott a földben), a koponyacsontban pedig elenyésző mennyiségű, amely szintén azt mutatja, hogy csak párszáz éve került oda, ahol Dawson megtalálta. A mikroszkopikus vizsgálatok során kiderült, hogy a fogakat valóban úgy reszelték formára. A hivatalos bejelentést 1953. november 21-én, pontosan 58 éve tette meg a British Natural History Museum.
Az, hogy ki hamisította meg a 20. század egyik legnagyobb paleontológiai és antropológiai felfedezésének hitt Piltdowni Ember leleteit, máig nem derült ki. A legtöbben nyilvánvalóan Dawsonra gyanakodnak, de gyanúba keveredett még a múzeum biztonsági őre is.
Egy biztos: a Piltdowni Ember 40 évig megállta a helyét a tudományos világban – az emberi evolúció „hiányzó láncszeme” a paleontológia és az antropológia történelmének egyik legnagyobb hoaxává vált.
