Angol régészek cáfolták meg azt a széles körben elfogadott tényt,hogy a nagy londoni pestisjárvány idején mégsem a patkányok terjesztették a halálos kórt. Úgy tűnik, a betegség emberről emberre szállt, és sokkal gyorsabban terjedt, mint korábban gondolták.
Eddig úgy hittük, az 1348-1349-as londoni bubópestis-járvány patkányokról és legyekről terjedt át az emberekre. Egy angol régészekből álló kutatócsoport azonban a napokban megcáfolta ezt a széles körben elfogadott történelmi tényt: vizsgálataik kimutatták, hogy nem állatokról emberre, hanem emberről emberre terjedt a kór.
A kutatók megvizsgáltak egy olyan korabeli temetőt, amelybe a pestis áldozatait temették, és arra a következtetésre jutottak, hogy a patkányoknak nem sok közük volt a fekete halál terjedéséhez. „Nincs elég bizonyíték, ami alátámasztaná ezt az elméletet” – nyilatkozta a kutatásban részt vevő Barney Sloane, aki egyébként a „Fekete Halál Londonban” könyv szerzője is. –„Azt hittük, hogy rengeteg patkánytetemet találunk majd a pestisben elhunytak csontjai mellett, de tévedtünk. Ezen kívül az összes nyom arra mutat, hogy a kór túl gyorsan terjedt ahhoz, hogy patkányok és legyek adták volna át az embereknek. Emberről emberre terjedt. Sőt, azt sem tudjuk biztosan, hogy a bubópestis pusztított-e. Azt igen, hogy a betegség a fekete halál egy formája, de hogy pontosan melyik… csak találgatni tudunk” – tette hozzá.
Sloane korábban a Londoni Múzeum régésze volt, és több középkori ásatáson megfordult már. Több mint tíz éve dolgozik a „Fekete Halál Londonban” könyvén, rengeteg írásos leletet böngészett végig és számtalan ásatási eredményt kutatott fel. Ebből az időszakból azonban kevés dokumentációt lehet találni. Sloane mégis rálelt néhány értékes végrendeletre a hustingsi bíróságon, amely kristálytisztán mutatja, mennyire gyorsan és milyen mértékben növekedett a betegek száma. A vagyonosabb emberek ugyanis rögtön végrendelkezni kezdtek, amint érezték, hogy veszélyben az életük.
A pestisben elhunytak számát is rosszul saccolták meg korábban: míg eddig azt hitték, hogy 60 000 lakos halt meg, amely a város népességének fele, Sloane és társai úgy gondolják, hogy az emberek akár 2/3-ával végezhetett a betegség. 1357-ben a város egyharmada teljesen kihalt volt. Ilyen mértékben és ilyen gyorsan a korábban meggyanúsított, a városban akkoriban igencsak elterjedt patkányok és a legyek nem tudták volna terjeszteni a betegséget, ezért Sloane és társai biztosan állítják, hogy nem ők a felelősek a bubópestis áldozataiért. Bár a patkányok valószínűleg ezek után sem válnak majd kedvenc háziállatainkká, legalább egy rémtettet biztosan kihúzhatunk feketelistájukról.
