Elveszett város romjaira leltek angol régészek a Líbiai-sivatagban. A különös, kastélyokat és farmokat rejtő alakzatokat légifelvételekről és műholdas képekről találták meg. A feltételezések szerint az épületek Líbia egyik legősibb népcsoportjához, a Garamantiaiakhoz tartoztak.
Az angol Leicesteri Egyetem kutatói felfedezték egy elveszett város romjait a Szahara keleti részén, a Líbiai-sivatagban. A Kr. u. 1-500-ra datált épületek feltehetőleg egy akkoriban itt élt népcsoporthoz, a Garamantiaiakhoz tartoztak.
A Garamantiaiak a Szaharában éltek körülbelül Kr. e. 500-tól Kr. u. 700-ig. A korabeli népekhez képest igencsak fejlettek voltak, bonyolult és teljesen kiépített öntözőrendszert használtak, és megalapították a berber királyságot, amelynek a mai Líbia területén volt a központja. Először az 1960-as években találtak róluk régészeti anyagokat: a kutatók ekkor ásták ki a Garamantiaiak fővárosát, Garamát, azaz Germát. A tudósok úgy gondolják, a Garamantiaiaknak körülbelül nyolc nagyobb városuk volt; már maga a Garamantes szó is a berber igherman szóból ered, amely városokat jelent. A népcsoport gazdálkodásból és fejlett kereskedelemből tartotta fenn magát. Búzával, sóval és rabszolgákkal kereskedtek, cserébe bort, olívaolajat, olajlámpákat és római evőeszközöket vettek.
1958-ban Fabrizio Mori professzor talált a környéken egy „Fekete Múmiának” keresztelt, mumifikált emberi holttestet. Később a leletet a Garamantiaiaknak tulajdonították, így kijelenteték, hogy a mumifikálási technikának valószínűleg nagy hagyománya volt a népcsoport életében.
A Leichesteri Egyetem kutatói a Garamantiaiak egy jelentős városát találták meg: több mint 100 farmot és falut, valamint kastélyszerű épületet fedeztek fel a területen. „Olyan érzés, mintha valaki Angliában járna, és hirtelen felfedezné az összes középkori kastélyromot” – nyilatkozta a projekt vezetője, David Mattingly, aki a római történelem professzora az egyetemen. –„Ezeket az épületeket nem tartották nyilván a Kadhafi rezsim alatt.” A diktatúra megdöntése utat engedett a régészeknek, hogy visszatérjenek az országba, mivel a zavargások miatt félbe kellett hagyniuk az ásatásokat.
Az épületkomplexumok, amelyeket az egyetem kutatói azonosítottak, sártéglából készültek, falaik még ma is 4 méter magasra nyúlnak. A régészek találtak még házakat, temetőket és a zord körülmények miatt létszükségletű öntözőrendszerek maradványait. A korábbi ásatásokon már kiderült, hogy az épületeket körülbelül Kr. u. 1. és 500. között emelhették. A romok kiemelkedően jó állapotban maradtak fenn.
„A műholdképek segítségével elég nagy területet tudtunk átfésülni” – magyarázza Martin Sterry, a képek elemzéséért felelős kutató. –„Úgy tűnik, az éghajlat nem sokat változott az elmúlt évek alatt, a barátságtalan környéken alig esik az eső, ennek ellenére valaha nagyon sokan éltek itt. Ez a terület igazán kivételes, hiszen nagyon jó állapotban megőrizte számunkra az épületeket.”
A Líbiai Antikvitások Osztálya tevékenyen részt vesz a projektben. „Ez egy új esély a líbiai embereknek, hogy jobban megismerhessék saját történelmüket” – nyilatkozta Mattingly. –„Ezek az első olyan városok Líbiában, amelyek nem a görögök vagy a rómaiak gyarmati birodalma alá tartoztak. A Garamantiaiaknak központi helyet kell elfoglalniuk a helyiek történelmében.”
OurAmazingPlanet
