A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) felülvizsgálta a veszélyeztetett fajokat felvonultató Vörös Listáját. Az eredmények biztatóak és elszomorítóak is egyben: a környezetvédők néhány fajon tudtak segíteni, de legtöbbjük egyre nagyobb veszélyben van. A legrosszabbnak az orrszarvúak helyzete bizonyul.
A Természetvédelmi Világszövetség felülvizsgálta az állat- és növényfajok veszélyeztetettségét mutató Vörös Listáját. „A felülvizsgálat jó és rossz hírekkel is szolgál egyaránt” – nyilatkozta Jane Smart, a program vezetője. –„Már tudjuk, hogy a környezetvédelem sikeres, ha megfelelő erőt és energiát fektetnek bele, de a politikai támogatás nélkül a környezetvédő szervezetek munkája mit sem ér.”
A folyamatos kampányok és expedíciók ellenére az emlősök 25%-át a kihalás fenyegeti. A felülvizsgálat kimutatta, hogy orrszarvúk vannak az egyik legrosszabb helyzetben: a fekete orrszarvú (vagy keskenyszájú orrszarvú) egyik nyugat-afrikai alfaja, a nyugati fekete orrszarvú mára teljesen kihalt, a fehér orrszarvú (vagy szélesszájú orrszarvú) közép-afrikai alfajának, az északi fehér orrszarvúnak pedig már egyetlen egyede sem él a vadonban. A jávai rinocérosz is a kihalás szélén áll, egyik vietnámi alfajának utolsó példányát pedig nemrég ejtették el az orvvadászok. Így jávai orrszarvúból jelenleg körülbelül csupán 50 egyed él szabadon Jáva szigetén, amely édeskevés a túléléshez. Mivel a rinocéroszok lakta területeken általában kevés a politikai (akár elvi, akár financiális) támogatás a környezetvédelem érdekében, és a környezetvédő szervezeteknek is jobban meg van kötve a keze, mint az ilyen szempontból sikeresebb országoknak, az orrszarvúfajokat hatalmas veszély fenyegeti. Az orvvadászok leginkább szarvukért ölik le az állatokat, amelyet aztán sok feketepiacon gyógyszerösszetevőként „hasznosítanak”.
„Mi, emberek, a Föld gondnokai vagyunk, ezért felelősséggel tartozunk a velünk együtt élő állatokért” – nyilatkozta Simon Stuart, az IUCN Fajok Túlélési Bizottságának elnöke. –„A nyugati fekete orrszarvú és az északi fehér orrszarvú sorsa is máshogy alakult volna, ha a helyi kormányok és szervezetek végrehajtották volna a javasolt intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket most újra előtérbe kell helyezni és megerősíteni, különösen odafigyelve az állatok szaporodására, hogy a többi rinocéroszfaj ne haljon ki.”
A környezetvédő szervezetek azonban jelentős sikereket is elkönyvelhetnek: ilyen például a nyugati fehér orrszarvú esete, amelynek egyedszáma a 19. század végén alig 100 volt, mára viszont sikerült több mint 20 000-re emelni. A Przsevalszkij-lovak, azaz a mongol lovak esete is egy sikertörténet, a Vörös Listán sikerült a kritikusan veszélyeztetett helyzetet veszélyeztetettre visszaszorítani. Ez a faj 1996-ban már csak fogságban élt, de hála a hatékony tenyésztési programoknak, mára több mint 300 szabadon élő példánya van.
A hüllők a biodiverzitás lényeges részét képezik, mégis nagy veszélyben vannak: Madagaszkáron 40%-ukat kihalás fenyegeti. 22 madagaszkári hüllőfajt sorolnak a kritikusan veszélyeztetett kategóriába, köztük kaméleonokat, gekkókat, szkinkeket, kígyókat, amelyek megóvása hatalmas természetvédelmi feladat. A felülvizsgálat segítségével könnyebb megtervezni a módszereket és a technikákat, amelyekkel a hüllők kritikusan veszélyeztetett fajait megmenthetik. Szerencsére Madagaszkáron új környezetvédelmi területeket jelölnek ki, amelyek élőhelyei sok veszélyeztetett hüllőfajnak.
A növények kifejezetten fontos szerepet töltenek be a Föld életében, mégis a Vörös Listán méltatlanul keveset foglalkoznak velük. A kutatók jelenleg a tűlevelű fajok felülvizsgálatát végzik. Az eredmények eddig zavaró tendenciákat tárnak fel: a kínai mocsári ciprus (Glyptostrobus pensilis), amelyről eddig azt hitték, hogy széles körben elterjedt Kínában és Vietnámban, a veszélyeztetett kategóriából a kritikusan veszélyeztetett csoportba került. A jelenség oka elsősorban a folyamatosan terjeszkedő mezőgazdasági munka Kínában – így a mocsári ciprus természetes élőhelyei visszaszorulnak. Az országban mára valószínűleg vadon élő növények már nem is maradtak. A másik negatív példa a nyugat-himalájai tiszafa (Taxus contorta), amelyből egy kemoterápiás gyógyszer alapanyagát nyerik, a sebezhető kategóriából a veszélyeztetettbe esett át. Sok trópusi növényfaj is veszélyeztetett – a Seychelles-szigeteken a 79 endemikus faj 77%-át fenyegeti kihalás.
Az IUCN Vörös Listája folyamatosan frissül, lépést tartva a legújabb tudományos felfedezésekkel. Eddig például csupán egy ördögrája-fajt ismertek, az új kutatások azonban rámutattak, hogy két faj is létezik: az atlanti ördögrája (Manta birostris) és a Manta alfredi névre keresztelt ördögrája. Mindkét faj a sebezhető kategóriába sorolandó. Az ördögrájákat előszeretettel vadásszák le, hogy aztán a hagyományos kínai orvosságok alapanyagaként használják fel különböző testrészeiket. Sürgősen szükség van az orvhalászat és a felhasználás visszaszorítására és az élőhelyek védelmére, különben hamarosan az ördögráják is a veszélyeztetett kategóriába tartoznak majd.
A kisebb halak között legrosszabb helyzetben a tonhalak vannak: a nyolc tonhalfajból öt veszélyeztetett vagy mérsékelten veszélyeztetett. Különösen a déli kékúszójú tonhalat fenyegeti kihalás. A Vörös Lista adatai talán segíthetnek abban, hogy a kormányok végre hatékonyan felvegyék a harcot az orvhalászat ellen.
A kétéltűek alapvető szerepet játszanak az ökoszisztémában, mégis az emlősök mellett leginkább őket veszélyezteti a kihalás. Éppen ezért az IUCN folyamatosan figyelemmel követi populációik alakulását: a közelmúltban 26 új kétéltű-faj került fel a Vörös Listára, mint például a Ranitomeya benedicta (sebezhető) és a Ranitomeya summersi (veszélyeztetett) békafajok. Mindkét faj egyedszámát az élőhelyek visszaszorulása és az állatkereskedelem ritkítja.
„Az IUCN Vörös Listája segítséget nyújt a kormányoknak és a környezetvédő szervezeteknek ahhoz, hogy tudják, milyen intézkedéseket és változásokat kell eszközölniük azért, hogy a fajok fennmaradhassanak” – nyilatkozta Jean-Christophe Vié, az IUCN Globális Fajok Programjának igazgatóhelyettese. –„A világ tele van csodálatos fajokkal, amelyek vészesen haladnak afelé, hogy pár év múlva már csak legendák és történetek legyenek, ha az illetékesek nem tesznek sürgős lépéseket ennek megakadályozására – ha nem cselekszünk most, unokáink talán már csak a mesékből ismerik majd a furcsaorrú kaméleonokat.”
