A patkányoknak is van szívük: egy a Chicagói Egyetem készítette kutatásból kiderül, hogy inkább segítenek bajba jutott társukon, minthogy egyedül felfaljanak egy nagy adag csokoládét. Ezt az empatikus magatartást eddig csupán az embereknél és a főemlősöknél figyelhettük meg.
Az empatikus magatartásról eddig azt hittük, hogy csupán a főemlősök és az emberek sajátja. Egy a Chicagói Egyetem kutatói által készített tanulmányból kiderül, hogy a patkányok is rendelkeznek empatikus tulajdonságokkal – inkább kiszabadították fogságba esett társukat, mintsem egyedül megegyenek egy jó nagy adag csokoládét. A kísérletben szereplő patkányok még meg is osztották a kapott zsákmányt frissen kiszabadított barátjukkal. A kutatás eredményeit a Chicagói Egyetem tudósai a Science tudományos folyóiratban publikálták.
A kísérlet során 30 patkányt zártak össze egy laboratóriumban – párokba rendezve kaptak egy-egy ketrecet, amelyben két hétig éltek. Ekkor a párosból az egyik patkányt elzárták a másik elől, de úgy, hogy az látta és hallotta fogságba esett társát. A szabadon mozgó állat sokkal zaklatottabbnak tűnt, amíg társát fogva tartották. Megadták neki a lehetőséget azonban, hogy kiszabadítsa a másik patkányt, de ez nem volt egyszerű feladat: a zárófal, amely elválasztotta őket egymástól, egy patkány számára bonyolultnak bizonyult. A kis állat mégis addig próbálkozott, amíg sikerült kinyitnia, így kiszabadítania társát. A legokosabb példányok már három nap alatt rájöttek a berendezés nyitjára, de a kevésbé tehetségeseknek sem kellett több hét napnál. Ettől kezdve minden egyes alkalommal, amikor társukat bezárták, rögtön az ajtóhoz osontak, és kinyitották azt.
Hogy a kutatók letesztelhessék, vajon valóban a másik patkány iránt érzett empátia vezérli-e a kísérleti alanyokat, néhányszor plüsspatkányokat is bezártak a ketrecbe – ekkor az igazi patkányok azonban semmi érdeklődést nem tanúsítottak.
„Mi nem tanítjuk be ezeket a patkányokat” – nyilatkozta Inbal Ben-Ami Bartal, a tanulmány egyik szerzője. –„Ezek az állatok azért tanulnak, mert valami motiválja őket. Nem mutatjuk meg nekik, hogyan lehet kinyitni a ketrec ajtaját, ami egyébként egyáltalán nem egyszerű. De folyamatosan próbálkoznak, ami előbb vagy utóbb sikerhez vezet.”
A patkányok még akkor is a másik segítségére siettek, ha külön ketrecben voltak, ami valóban azt mutatja, hogy a társuk iránt érzett empátia vezérelte őket. „Nincs semmi más magyarázat erre a cselekvésre, mint az, hogy ki akarták szabadítani a másikat a veszélyhelyzetből. Ha egy patkány újra és újra ugyanazt a cselekvést végzi, jelen esetben kiszabadítja a társát, az azt jelenti, hogy a tevékenység számára kifizetődő.”
Egy utolsó kísérlet során végképp próbára tették a patkányok összetartását: az állatoknak ugyanis választaniuk kellett egy adag csokoládé és társuk kimentése között. A kutatók tudták, hogy a patkányok szeretik a csokoládét, mivel a kísérlet megkezdése előtt megkóstoltatták velük. A patkányok ekkor is a másik kiszabadítására koncentráltak: néhányuk elmajszolt egy kis csokoládét, mielőtt nekilátott a mentőakciónak, de 52%-uk még a maradékot is felajánlotta a frissen szabadult társának.
A kutatók később megcserélték a párokat, és azt a patkányt zárták be, amely eddig a szabadító szerepét játszotta. A hat nőstény patkányból mindegyik kiszabadította korábbi megmentőjét, míg 24 hímből csupán 17 tett ugyanígy. Ez bebizonyítja, hogy az állatvilágban is a nőstény példányok az empatikusabbak. A következő lépés annak kutatása, hogy milyen biológiai okai vannak annak, hogy nem minden patkány szabadította ki az őt korábban megmentő társát.
Discovery News
