Egy titokzatos társaság, amely mindenhová beférkőzött, amelynek olyan emberek is tagjai voltak, akikről gondolni sem mertük volna. De mi is az a szabadkőművesség tulajdonképpen? Szekta? Vallásos gyülekezet? Egyfajta ősi szakszervezet? Egyik sem, és egyben mindegyik.
A szabadkőművesek világa már Dan Brown előtt is izgatta az emberek fantáziáját: mint minden titkos társasághoz, ehhez is rejtélyes jelentéseket és sötét titkokat társítottak. A szabadkőművesség mégis rengeteg híres, befolyásos és elismert embert köreibe csábított. Vajon mi lehetett ennyire vonzó, ennyire ellenállhatatlan egy ilyen titokzatos, tévesen sátáni eredetűnek képzelt testvériségben?
Szabadkőművesek Londonban
Az első szabadkőművesek
Nem tisztázott, hogy a szabadkőművesség kikre és milyen időszakra vezethető vissza: ők maguk úgy vélik, hogy a szabadkőművesség egészen Salamon király uralkodásának idejéből maradt fenn évezredeken keresztül. Központi mitológiájuk a Hiram-legenda köré épül: eszerint Hiram Abif, Salamon templomának építészmestere és az ott dolgozó kőművesek voltak az első szabadkőművesek. Hiramot három kőművessegédje gyilkolta meg, amikor ő nem volt hajlandó elárulni nekik a szabadkőművesek titkait, a „megismerés titkos szavait”. Salamon király azonban „egy oroszlán mancsának erős fogásával” talpra állította, tehát feltámasztotta. Ez a legenda egyébként 1723 és 1738 között vált a szabadkőműves legendárium részévé. A származtatás e formája szerint a szabadkőművesség az ókori misztériumvallások első modern formája.
A templomosok és a Rosslyn-kápolna
Néhány elképzelés – és a Dan Brown-féle A da Vinci-kód című regény is erre erősít rá – a szabadkőművesség a templomos lovagok korára vezethető vissza. Kétségkívül ez a legromantikusabb és leginkább vadregényes magyarázat: a szabadkőművesség a 14. század elején, Skóciában alakult ki azokból a templomos lovagokból, akik ide menekültek Franciaországból, miután ott üldözni kezdték a lovagrendet. A templomosok egyébként egy katonai jellegű szerzetesrend tagjai voltak, amelyet az első keresztes hadjárat idején (1095-1099) hoztak létre, hogy megvédjék a keresztény zarándokokat.
Illusztráció a templomosokról
200 év alatt azonban annyira megerősödtek, hogy csupán a pápának tartoztak elszámolással – ez pedig hatalmas fenyegetéssel járt az állam számára. 1307-ben IV. Fülöp francia király eretneknek nyilvánította és kiűzte a templomos lovagokat az országból. Ehhez a történelmi változathoz kötődik a skóciai Rosslyn-kápolna legendája is, és mégis, érdekes módon visszanyúlik Salamon király templomához: a kápolnát ugyanis a templom kicsinyített másolatának tartják. Három oszlopából a két elsőt Boáz és Jákin oszlopaival azonosítják, míg a kápolna többi részében Ezékiel próféta látomásának kőbe öntött változatát vélik felfedezni. Ezen jellemzők miatt egyesek úgy vélik, hogy az épület titkos tudást rejt, szerkezete és az alatta elhelyezkedő kripta a templomosok titkos tudását őrzi. A kápolnában található egy faragás is, amely egy szabadkőműves-beavatást ábrázol, méghozzá egy templomos lovag beavatását a szabadkőműves páholyba. A tudomány mai állása szerint azonban a kápolnához csak később építették hozzá azokat a díszítéseket, amelyek szabadkőművességre utalnak: az 1860-as években nagyszabású átépítéseket kezdeményeztek, a munkálatokat pedig egy ismert szabadkőműves, David Bryce vezette. A kápolnáról egyébként olyan történetek is szárnyra kaptak, hogy a templomos lovagok itt temették el Szentföldön talált mesés kincseiket.
A Rosslyn-kápolna
Katedrálisépítők
A harmadik, legvalószínűbb eredetmagyarázat a középkori katedrálisépítőkig nyúlik vissza: a zárt céhekbe tömörült kőművesek ugyanis annak érdekében szövetkeztek, amit ma „operatív művészetnek” neveznek. A középkori kőművesmestereket nem úgy kell elképzelnünk, ahogy a mai kőműves szakma művelőit: ezek az emberek a társadalom felsőbb rétegeibe tartoztak, hivatásukhoz hozzátartozott a szellemi nevelés és a vallásosság is. A szabadkőműves kifejezés valószínűleg onnan ered, hogy míg a kőművesmesterek egy osztály elit tagjai voltak, és szabadon utazhattak, ez a szolgáknak nem adatott meg – így egyfajta megkülönböztetésként magukra aggatták a „szabad” jelzőt, amely az évszázadok alatt rajtuk ragadt.
Középkori kőműves céh
A kőművescéheket a középkorban azért hozták létre, hogy mesterségük titkait őrizzék – a szabadkőművességben oly fontos szerepet játszó titkos jelszavak és kézfogások eredetileg a kőművestitkok megtartását szolgálták. Ekkoriban minden tudós és művész szigorúan őrizte saját alkotásait és eszméit: Leonardo da Vinci is számos esetben titkosírással jegyezte le titokzatos szerkezeteinek mechanikai jellemzőit. Ugyanez volt a helyzet a kőművesekkel is: a céhek féltve őrizték mesterségük titkait mindenki előtt. A kőfaragó szerszámok és eszközök pedig lassan erkölcsi értékek jelképeivé váltak. A kőművesmesterek tudásukat allegóriákon, metaforikus történeteken keresztül adták át utódaiknak. A mai jelképes szabadkőműves szertartások tehát valószínűleg erre az időszakra vezethetők vissza.
