Közép-európai idő szerint, ma hajnali 4 órakor landolt a Deepsea Challanger speciális merülőeszköz fedélzetén a kanadai származású filmrendező-tengerkutató, James Cameron, a Föld legmélyebb pontjaként nyilvántartott Mariana-árok Challanger-szakadékában. Cameron másfél órás süllyedést követően, 10.898 méteres mélységben érte el a finom agyagos-globigerinás iszappal borított óceánfeneket
James Cameron a történelmi mélybeszállás előtt
A National Geographic Society-vel közösen szervezett expedíció eredményeként, több mint 52 év elteltével jutott le ismét ember a világtenger legnagyobb mélységébe. A Deepsea Challanger összesen 3 órát töltött a közel 1.100 bar krudélis környezeti nyomással jellemezhető fénynélküli zónában. Az aljzat és biológiai minták gyűjtésére kialakított manipulátor karok hidraulikarendszerében észlelt olajszivárgás következtében azonban Cameron úgy döntött, hogy az eredetileg 6 órásra tervezett merülést megszakítja, és a felszínre emelkedik. A fogókarok meghibásodása miatt, az eredeti tervekben szereplő mintagyűjtést elhalasztották Az árok aljzatától a felszínig vezető felemelkedés mindössze 70 percet vett igénybe. A magyar idő szerint délután 13 órakor a kutatóhajó fedélzetén megtartott sajtótájékoztatón James Cameron bejelentette, hogy az élővilágot 3 órás lent tartózkodása alatt mindössze néhány, általa megfigyelt apróbb rákféle reprezentálta. Benyomásait úgy foglalta össze, hogy a Challanger mélység leginkább egy földönkívüli égitest viszonyaira emlékeztette. Az elkövetkező napokban Cameron még több merülés végrehajtását tervezi, amelyek során a mostani merülésen megkezdett 3D dokumentumfilm forgatásának befejezése mellett, szeretné az elhalasztott mintagyűjtéseket is elvégezni. A híres filmrendező azt is elmondta, hogy már a Titanic című játékfilmjének forgatása alatt megfogalmazódott benne a Mariana-árokba történő visszatérés gondolata. Cameron – aki eredetei végzettségét tekintve fizikus -, stábjával együtt hosszú éveket töltött el az expedícióra történő felkészüléssel.
A Deepsea Challanger speciálisan kiképzett merülőeszköz, amely képes elviselni az 1.100bar/cm2 környezeti nyomást a Mariana-árok mélyén
A Deepsea Challanger, amelyet „függőleges torpedónak” becéznek, a hagyományos merülőeszközöktől eltérően egy7 méter magas oszlopszerű szerkezet, amelynek teljes tömege 11 tonnát nyom. A cokpit, azaz a megfigyelő fülkéje mindössze109 centiméter átmérőjű. James Cameron mind a süllyedés és lent tartózkodás, illetve a felemelkedés során zsugorított, „embrió” testhelyzetben tudott csak elhelyezkedni a műszerekkel zsúfolt belső térben. A szonda átmérője a süllyedés során az óriási külső nyomás következtében 6.3 centiméterrel lett kisebb. Elmondása szerint, a mostani merülés csak a bevezető lépés a mélytengeri árkok teljesen ismeretlen világának a felfedezésében.
Az első pionírok, Piccard és Walsh csak a Holdutazáshoz hasonlítható küldetésük után a Trieste-II tornyában, 1960 január 23-án.
A Mariana-árok Challanger mélységében először 1960 január 23-án járt ember. Jacques Piccard svájci oceanográfus és konstruktőr, valamint Don Walsh sorhajóhadnagy a Trieste-II batiszkáf fedélzetén ereszkedtek le a Challanger-szakadékba. Piccard és Walsh 10.916 méteres mélységben érték el az árok fenekét. (Így egyelőre, még mindig ők tekinthetők az abszolút mélységrekordernek. Piccard 2006-ban elhunyt, de Don Walsh, aki az oceanográfia professzora ma is jó egészségnek örvend, és Cameron tanácsadójaként tartózkodik a helyszínen.)
Ellentétben Cameronnal, Piccard és Walsh mindössze 22 perecet töltöttek el az árok fenekén, de hihetetlen szerencsével, ez alatt a rövid idő alatt is sikerült egy félszegúszóhal-félét észlelniük, a fényszórók által megvilágított aljzaton. Ezzel az észleléssel vált bizonyossággá, hogy a világtenger legmélyebb pontját is meghódította a magasabbrendű élet.(Még az 1850-es években alkotta meg William Forbes, a kor híres zoológusa és tengerkutatója az ún. azoikus-zóna elméletet. E szerint, 600 méternél nagyobb mélységben az óceán a fény hiánya, a magas nyomás és a rendkívül hideg hőmérséklet miatt élettelen. Noha a 19. század végén, majd a 20. század első felében végrehajtott oceanográfiai expedíciók során egyre nagyobb mélységekből sikerült élőlényeket gyűjteni, egészen a Trieste-II merüléséig nyitott kérdés volt, hogy létezik-e élet a világtenger legmélyebb pontján.)
A Mariana-árok mélységi térképe a Föld legmélyebb pontjával, a Challanger-szakadékkal
A Mariana-árok a nyugat-pacifikus óceáni árokrendszer része, lényegében az Aleut, a Japán-Bonin, illetve a Filippinó-árok folytatása. A Mariana-árok 2.250 kilométerhosszú, átlagos szélessége pedig 120-140 kilométer. Az óceáni árkok a lemeztektonikai folyamatok eredményeként, a bezáródó óceánok kérgének a kontinentális lemezekkel történő ütközési övében, az ún. szubdukciós zónában alakulnak ki. A szárazföldi litoszféra lemeznél jóval vékonyabb de sokkal sűrűbb óceáni kéreg az ütközés során a kontinentális kéreg alá nyomul. A felszínén lévő vízben dús üledék, a forró felső köpeny anyagába olvad, és az elpárolgó gőz hatalmas feszítőereje miatt, az árokok mentén ún. vulkáni szigetívek alakulnak ki, amelyeket heves, eruptív kitörések jellemeznek. Az óceáni árkok tanulmányozása igen fontos ismereteket szolgáltathat a földrengések jobb megértéséhez. Az óceáni árkok sajátságos viszonyaik folytán egy önálló mélytengeri életteret alkotnak, amelyet az oceanográfiai szaknyelvben hadális-övnek hívunk.
James Cameron páratlan tette fontos lépést jelent a mélyóceáni régió felfedezésében
Ennek a zónának az élővilágáról még szinte semmit sem tudunk. Emiatt is úttörő jelentőségű a tudománytörténetben, hogy a Deepsea Challanger expedícióval az ember visszajutott e mélységekbe, és folytatódik a legmélyebb óceáni öv federítése. A The Explorer munkatársai, a világon 59.-ként, és Magyarországról elsőként gratuláltak James Cameron-nak, e páratlan teljesítményhez. Nagy érdeklődéssel várjuk az izgalmas folytatást!
Forrás: National Geographic
(Fotók: National Geographic Society, Woods Hole Oceanographic Institute, archív)
