Egyedülálló vállalkozás eredményeként született meg a Föld felszínének 71 százalékát elborító világtenger fenék és mélységviszonyait részletesen bemutató háromdimenziós domborzati térkép, a Nemzeti Óceán és Légkörkutatási Szervezet kiadásában.
A Nemzeti Óceán és Légkörkutatási Szervezet (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) több évig tartó projekt keretén belül készítette el a világóceán aljzatának eddigi legátfogóbb 3D domborzati térképét. A digitálisan letölthető, illetve tanulmányozható térképet a NOAA Tengergeológiai és Geofizikai Részlege (Marine Geology and Geophysics Division, MGGD) több ezer műhold és hangradar felvétel, illetve az óceánaljzat domborzati viszonyait felmérő számos tengerkutatási misszió megfigyelési adatai alapján állította össze. A rendkívül részletes térkép a parti övtől az óceáni árkokig bezárólag átfogó adatokat szolgáltat a világtenger oceanográfiai állapotjellemzőiről. Ugyanúgy tartalmazza a középóceáni hátságok, riftvölgyek, és a kontinentális lejtőkanyonok adatait, mint például a fontosabb halcsaládok élőhelyeit az óceáni medencékben.
Susan McLean, az MGDD vezetője a digitális óceántérkép bemutatásakor elmondta, hogy a maga nemében páratlan vállalkozás eredményeként a felhasználók az óceáni aljzatot a 3D-s domborzatszínezeti technikának köszönhetően, valósághű állapotában tanulmányozhatják. A digitális térképbe épített zoom segítségével az egész apró részletek is megfigyelhetővé válnak. A térkép értékét tovább növeli, hogy ez az eddigi legrészletesebb mélységi (bathymetrikus) adatgyűjtemény, a világtenger fenékviszonyairól.
McLean osztálya, az MGDD, a Nemzeti Óceán és Légkörkutatási Szervezet részlegeként gyűjti össze, dolgozza fel és archiválja a nagy földi rendszerekkel, köztük a légkörrel és a világtengerrel kapcsolatos megfigyelési adatokat. Az új digitális térkép egyaránt fontos és hasznos eszköz lehet a tengerkutatók, illetve az óceánok világa iránt érdeklődők számára.
Világtengernek a földi hidroszféra sós víztömeggel elborított, és egymással összeköttetésben álló globális medencerendszerét hívjuk. A Föld területének 71%-át borítja a világtenger, teljes területe megközelítőleg 362 millió négyzetkilométer. Geográfiai értelemben a világtengert három nagy óceáni medencére, az Atlanti, az Indiai, és a Csendes-óceán medencéjére osztjuk fel. A földrajzi értelemben vett óceáni medencék kontinensek közé beékelődő, de az óceánnal széles összeköttetésben álló medenceterületeit peremtengereknek, a szárazföldre mélyen benyúló, és a nyílt óceánnal csak keskeny, illetve többszörös áttételekkel összeköttetésben álló tengerrészeket pedig melléktengereknek nevezzük. Peremtenger például az Arab-tenger vagy a Bengáli-öböl, a melléktengerekre pedig kiváló példát nyújt a Földközi-tenger. A legnagyobb óceáni medence a Csendes-óceáné, amelynek (a melléktengereivel együttesen számított) 174 millió négyzetkilométernyi területe egyedül a negyedével nagyobb, mint az összes kontinens területe együttvéve. Az óceáni medencéket a vékony, de a kontinentális kéregnél sűrűbb, bazalt alapanyagú kéreg, vulkánilag aktív középóceáni hátság, az ütköző kontinentális lemezek miatt bezáródó medencéket pedig a lemezütközés határán (az ún. szubdukciós övben) kialakuló rendkívül mély óceáni árkok jellemzik.
