Beltenyészet miatt csökkennek a délnyugat-afrikai Kalahári sivatagban klánokban élő mintegy kétezer rókamanguszta túlélési esélyei – állapították meg genetikai vizsgálatokkal és megfigyelésekkel az állatokat immár két évtizede tanulmányozó kutatók.

Az edinburghi, cambridge-i és zürichi egyetem munkatársainak együttműködésében zajló projektben úgy találták, hogy a sárga mongúznak is nevezett állatok közel felénél jelen vannak a beltenyészet jelei.

A Molecular Ecology című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerint a rókamanguszták (Cynictis penicillata) kölykei közül kisebbek és világosabb színűek azok, amelyek beltenyészet eredményeként jöttek világra, és ezek kisebb eséllyel maradnak életben a szigorú életkörülmények között, mint társaik.

Megfigyeléseiket a Kuruman rezervátum területén folytatták le, ahol feljegyezték minden egyes rókamanguszta születését és halálát, megmérték az újszülött kölykök súlyát, méreteit, és mintát vettek tőlük DNS-elemzéshez. Kiderült, hogy a vizsgálatba bevont sárga mongúzok 44 százalékának DNS-ében jelen voltak a beltenyészet jelei.

Ezek a sivatagi emlősök legfeljebb ötven egyedből álló klánokban élnek, az utódnevelésben a többi felnőtt egyed is segít a szülőknek. A kutatók úgy találták, hogy a közeli rokonok között a rókamangusztáknál sincs beltenyészet, ám az egymást kevésbé jól ismerő távolabbi rokonok között előfordul.

^[1]

Az Edinburghi Egyetem szakemberei szerint a kutatási eredmények felvetik annak lehetőségét, hogy más társasági életet kedvelő emlősöket – a mongúzok más fajait, a prérifarkasokat vagy egyes majomfajokat – hasonlóan érinthet a beltenyésztés – számolt be róla a tanulmányt ismertető BBC hírportálja ^[2].

Forrás: MTI
Főkép: Wikipédia  ^[3]

Kapcsolódó cikkek:
Már hatszázra tehető a hazai hódok száma ^[4]
Parlagi sasok mentése ^[5]
Kihalás fenyegeti a titokzatos ázsiai egyszarvút  ^[6]
Gyorsabban gyógyul a magasabb rangú pávián ^[7]