Közel tizenhárom éve tart és szaporít több tucat nagymacskát – köztük már eredeti élőhelyükön kihalt vagy a kihalás szélére jutott fajok egyedeit – a szlovákiai Egyházfán a Szibériai Tigrisek nevű polgári társulás.

A dél-szlovákiai település határában, közel egyhektáros területen 30 altáji, ismertebb nevén szibériai és egy bengáli tigrisről, valamint három berber oroszlánról gondoskodnak a civil szervezet önkéntesei. Az általuk tartott állatok túlnyomó része már itt, a Szibériai Tigris Oázisa nevet viselő állattelepen született.

“A projekt kezdete a kilencvenes évek végére nyúlik vissza. Akkor még csak egy tigrisről gondoskodtam” – mondta az MTI-nek a tigrispark megálmodója, Yveta Irsová. Szavai szerint elsődleges céljuk az volt, hogy megmentsék a természetes élőhelyén már a kihalás szélére jutott szibériai tigris legalább egy populációját, és ezzel is bővítsék a világ többi részén nevelt tigris génállományát.

A szakmai célok elérése mellett persze az országos szinten egyedülálló vállalkozás létrehozásában komoly szerepet játszott a tigrispark létrehozóinak a nagymacskákhoz való erős érzelmi kötődése is. 1999-ben a szenci járásban lévő, Pozsonytól közel húsz kilométerre fekvő településen kezdték kialakítani az állattelepet. A kezdeményezés akkoriban vegyes fogadtatásra talált. Sokan szurkoltak az akkor még a mostaninál sokkal csekélyebb létszámú aktivistának, de akadtak olyanok is, akik félelmeiknek adtak hangot a nagyragadozók közelsége miatt. A kezdeti félelmek aztán viszonylag hamar eltűntek, és a tigrispark az egyik leglátogatottabb látványosság lett a környéken.

^[1]

A látogatók persze már régen nemcsak a környékről jönnek, sok a külföldi is. És mint a tigrispark alapítója megjegyezte, bár segítő kézből sosem elég, nincs hiányuk önkéntesekből sem, ami annál is inkább fontos, mivel az összes munkát önkéntesek végzik. Az “oázist” talán másképpen nem is lehetne fenntartani, hiszen a költségek már napi szinten is igen magasak. A park lakói naponta közel 500 kilogramm színhúst fogyasztanak, ami az egyéb rezsiköltségekkel együtt havonta tízezer eurós nagyságrendű kiadást jelent. A polgári társulás közadakozásból és az Amuri Tigrisek alapítvány segítségével tartja fenn a telepet.

Yveta Irsová aláhúzta, hogy eddig – ha sok munka árán is, de – mindig sikerült biztosítani a szükséges ellátást a nagymacskák számára. A telepen naponta átlagban mintegy tíz önkéntes segít: az összetétel vegyes, az önkéntesek sorában akad fiatal diáklány éppúgy, mint középkorú vállalkozó.

A nem szűnő igyekezetnek köszönhetően az utóbbi években bővíteni is sikerült a parkot, amit a nem csekély létszám és az is bizonyít, hogy az “oázisnak” csaknem négy éve oroszlán lakói is vannak. Yveta Irsová szerint a bővítés alighanem a jövőben is folytatódni fog, hiszen a rendelkezésükre álló terület egy része még üresen áll. A bővítés így már csak idő, na és persze pénz kérdése.

Forrás: MTI

Kapcsolódó cikkeink:
Bajban a rókamanguszták  ^[2]
Nevet kaptak a híres kerecsensólyom fiókák ^[3]
WWF: már hatszázra tehető a magyarországi hódok száma ^[4]