Kutatók megállapították, hogy a denevérekre halálos fehérorr-szindróma fenyegetése attól is függ, hogy az állatok milyen szociális életet élnek. Van egy olyan faj is, amely ennek hatására megváltoztatta társas viselkedését.
A fehérorr-szindróma különösen veszélyes betegség az észak-amerikai denevérekre: a fertőzött állatok gyakran felébrednek téli álmukból, rengeteg energiát elhasználnak és felélik zsírtartalékaikat, aminek következtében elpusztulnak. A gombás fertőzés tizenhat amerikai állam és négy kanadai tartomány több millió denevérével végzett, miután feltételezések szerint 2006-ban New Yorkból útjára indult.
A Kaliforniai Egyetem legújabb kutatása során hat északkelet-amerikai denevérfajt elemeztek, és megállapították, hogy azon egyedek között, amelyek nagyobb csoportban „hajtják” téli álomra fejüket, nagyobb az esélye annak, hogy elkapják a fehérorr-betegséget, még akkor is, ha időközben redukálják a csoport számát.
A kutatók azt is megállapították, hogy néhány faj egyedszáma jócskán megcsappant ugyan, de stabilizálódni látszik, míg néhány faj még mindig vészesen közelít a kihalás felé. A tanulmány, melyet ma publikáltak az Ecology Letters folyóiratban, 1975 és 2010 közötti, denevérekre vonatkozó adatokat elemez: megállapította, hogy egy jó ideig populációnövekedés jelentkezett a vizsgált fajok esetében, majd – a fehérorr-szindróma megjelenését követően – drasztikus csökkenést figyelhettek meg a kutatók.
„Mind a hat denevérfaj fertőzött a betegséggel, de vannak bizonyítékaink, hogy néhánynál már stabilizálódott az egyedszám, ami nagyon jó hír” – nyilatkozta Kate Langwig, a Kaliforniai Egyetem végzős diákja és a tanulmány egyik szerzője. –„Ez a tanulmány lehetőséget ad nekünk, hogy megvizsgáljuk, mely fajok néznek szembe a kihalással, így nagyobb erővel tudjuk ezeket védeni.”
Langwig és kollégái megvizsgálták, hogy különböző helyszíneken mennyire esett vissza a fajok populációjának száma, majd ezt összevetették azzal, hogy csapatban vagy egyedül aludtak-e téli álmot. Arra jutottak, hogy az egyedül alvó állatokat kevésbé sújtotta a betegség.
„Úgy látjuk, hogy a szociálisabb fajok nagyobb csapatokban alszanak téli álmot. 50- 200 000 fős kolóniákat is vizsgáltunk, és mindnél nagyobb arányú halálozást észleltünk. Ez azt jelenti, hogy a nagy kolóniák populációja hiába csökken, ők továbbra is fogékonyabbak lesznek a betegségre, mint a magányos fajok” – nyilatkozta A. Marm Kilpatrick, a tanulmány társszerzője.
A barna denevér (Myotis lucifugus) azonban meglepte a kutatókat: megváltoztatja szociális viselkedését, és a nagyobb kolóniák helyett mostanában egyedül alszik téli álmot. „A kutatások azt igazolják, hogy a barna denevérek valószínűleg nem néznek szembe fokozott veszéllyel, mivel megváltoztatják szociális viselkedésüket, és magányosabban élnek, mint eddig” – fejtette ki Kilpatrick.
Kapcsolódó cikkek:
Európából származik a denevérjárvány
Új lakók az izraeli “szellembunkerekben”
Temérdek repülőkutya szállt meg egy ausztrál várost
