Mi már azt a napot szoktuk meg, amelyet Földünkről láthatunk – érdekes azonban belegondolni, hogy a naptól más távolságra keringő bolygókról mekkorának tűnhet ugyanez az égitest.

A Neptunuszon a napnyugta és napkelte, ahogy mi ismerjük, nem létezik – ez a bolygó ugyanis már olyan messzire kering Napunktól, hogy az csupán egy apró pötty az égen, alig nagyobb, mint azoknak az égitesteknek a fénye, amit mi köznapi szóhasználattal csillagoknak hívunk.

Ezzel ellentétben a Merkúron, amely a legközelebb áll a Naphoz, hatalmasnak tűnik a napkorong. Persze itt pokoli viszonyok is uralkodnak: a bolygó átlagos hőmérséklete 179 °C, de az ingadozás nagyon nagy. A napfény intenzitása a felszínen általában a napállandó 4,59 és 10,61-szorosa között változik. Érdekesség azonban, hogy a bolygón általában tapasztalható igen magas hőmérséklet ellenére a megfigyelések nagyon komolyan arra utalnak, hogy jég található a Merkúr felszínén. A sarkok környékén lévő kráterek mélyét soha nem éri közvetlen napfény, itt a hőmérséklet jelentősen a bolygón mért átlaghőmérséklet alatt van.

^[1]

A Naphoz a Merkúr van a legközelebb, „csupán” 57,9 millió kilométerre. Ezt követi a Vénusz 108,2 millió kilométerrel, a Föld 149,6, a Mars 227,9, valamint a Jupiter 778,3 millió kilométerrel. A Szaturnuszról (1427 millió kilométer), az Uránuszról (2869,6 millió kilométer) és a Neptunuszról (4496,6 millió kilométer) már alig látszik Napunk fénye.

Kapcsolódó cikkek:
Nappali villámok a Szaturnuszon ^[2]
Lidércet fényképezett az ISS ^[3]
Felfedezték a Plútó ötödik holdját ^[4]