A világ közvéleményét megdöbbentette a Vatikán hétfői bejelentése, hogy – a pápaság kétezer éves történetében szokatlan módon -, a jelenlegi egyházfő, XVI. Benedek február 28-i hatállyal lemond Szent Péter trónjáról. Azonnal megkezdődtek a trónutódlással kapcsolatos kombinációk, és mivel a március 15-re összehívott konklávén megválasztandó új pápa II. Celesztin uralkodásától számítva a 112. egyházfejedelem lesz, ismét felbukkantak a XII. században élt ír püspök, Szent Malakiás pápákra vonatkozó híres jövendölésével kapcsolatos találgatások is. Malakiás szerint ugyanis a 112. pápa lesz Róma utolsó püspöke… Mennyire tekinthető szokatlannak az élethosszig tartó egyházi tisztségről való lemondás az egyház történetében? Hogyan alakult ki a konklávé, és mi zajlik a pápaválasztás idején a világtól hermetikusan elzárt Sixtus kápolna falai mögött? Befolyásolhatja-e Szent Malakiás jövendölése a márciusi választást? Az Explorer World utánajárt e történelmi kulisszatitkoknak.

^[1]

XVI. Benedek lemondása ugyan szokatlan, de nem egyedülálló esemény a katolikus egyház majd’ 2000 éves történetében

Mind egyházi, mind pedig világi körökben komoly meglepetés fogadta a Vatikán hétfői hivatalos bejelentését a 2005 áprilisában XVI. Benedekként pápává választott német Joseph Ratzinger lemondásáról. Közismert, hogy Róma püspökét élethosszig választják meg hivatalára. A pápai trónról való lemondás ugyan szokatlan, de nem egyedülálló jelenség a pápaság majd’ kétezer éves történetében. XVI. Benedek most elhatározott lemondásán kívül, a múltban négy egyházfejedelem vált meg hasonló jogcímen Szent Péter trónjától, igaz, hogy nem mindegyik esetben teljesen önkéntes módon. 1045-ben először IX. Benedek volt kénytelen letenni a pápai tiarát – sokkal kevésbé szabad elhatározásából -, mintsem az uralkodását „megpuccsoló” és utódjának megválasztott VI. Gergely nyomására. Azonban az utóda sem örvendezhetett túl sokáig a megszerzett hatalomnak, ugyanis alig két évvel később, 1047-ben szintén lemondásra kényszerítették.

^[2]

A pápaválasztások történetét át meg átszövi a titokzatosság

A pápaságot inkább tehertételnek, mintsem áhított hatalomnak tekintő bencés szerzetesből lett V. Celesztin pápa, 1294-ben önként és valódi örömmel hagyta ott Szent Péter trónját, hogy egy kolostor magányába visszavonulva élje le élete hátralévő részét. XII. Gergely szintén önként mondott le a pápaságról 1415-ben. XVI. Benedek – a bejelentés ismert indoka szerint -, magas életkora miatt válik meg a pápai tróntól. Önmagában az életkor azonban nem lenne indok a legmagasabb egyházi tisztségről történő lemondásra. XVI. Benedek idén áprilisban tölti be a 86. életévét, így valóban őt tekinthetjük az eddig uralkodott pápák között a második legidősebb egyházfejedelemnek, de – vele szemben -, XIII. Leó egészen a 93 éves korában bekövetkezett halálig (1903) viselete a pápai tiarát.

^[3]

Az egyháztörténet legidősebb pápja, XIII. Leó, 93 éves koráig ült Szent Péter trónusán

A közismert pápaválasztó testületet, a konklávét (a konklávé szó egyébként kulcsra zárt helyiséget jelent) és a választás szigorú szabályait IX. Gergely vezette be 1274-ben. A szigorú szabályozás bevezetésének az volt a legfőbb indoka, hogy az egymással torzsalkodó bíborosok, IV. Kelemen 1268-ban bekövetkezett halála után még három évvel később sem tudtak megegyezni az új pápa személyében. Ekkorra datálódik az a szokás is, hogy az összes választásra jogosult bíborost bezárják egy helyiségbe, amelyet csak akkor hagyhatnak el, ha már sikerült Szent Péter utódját megválasztaniuk.

^[4]

1274 óta a bíborosokból álló és zárt helyen tanácskozó konklávé a legfőbb pápaválasztó testület

A 19. század végétől a Vatikán egyik legszebb épülete, a Michelangelo freskóiról világhírű Sixtus-kápolna lett a pápaválasztó konklávék helyszíne. VI. Pál pápa (1963 – 1978) vezette be azt a szabályt, hogy a konklávén csak a 80. életévüket még be nem töltött bíborosok rendelkezhetnek szavazati joggal. Hosszú ideig az is szabály volt, hogy Szent Péter utódját titkos szavazással, és 2/3-os többséggel lehet megválasztani. II. János Pál az 1996-ban bevezetett „Universi Domini Gregis” című választási bullájával enyhített ezen, kisegítő szabályként bevezetve az abszolút többségen alapuló szavazást. Ennek lényege, hogy amennyiben három egymást követő szavazáson egyik jelölt sem szerzi meg a 2/3-os többséget, úgy az egynapos gondolkodási szünet beiktatása után  megismételt szavazáson azt a jelöltet kell megválasztottnak tekinteni, aki a legtöbb szavazatot kapta.

^[5]

A 19. század vége óta a Michelangelo freskói miatt világhírű Sixtus-kápolna a pápaválasztó konklávék helyszíne

A konklávé helyiségébe két kályhát is beállítanak. Az egyiknek az a rendeltetése, hogy színes füsttel tájékoztassa a Szent Péter téren várakozó tömeget a választás menetéről. A fekete füst arra utal, hogy még nem sikerült megválasztani Róma püspökét, viszont a Sixtus-kápolna kéményéből felszálló fehér füst azt jelzi, hogy új pápája van a katolikus egyháznak. A másik kályhában égetik el a szavazócédulákat, hogy később se  tudhassa meg senki, melyik bíboros hogyan szavazott. A sikeres választás után, a rangidős bíboros átmegy a Szent Péter székesegyházba, és a tér felé néző homlokzati erkélyről latinul kihirdeti az ezer éve változatlan szövegű bejelentést: „ Annuntio vobis gaudium magnum, habemus Papam” – azaz „ Nagy örömmel tájékoztatlak benneteket, van pápánk!”

^[6]

Nem egyszer éjszaka születik döntés az új pápa személyéről, amelyet a konklávé ranigidős bíborosa a Szent Péter Bazilika erkélyéről hirdet ki a téren várakazó tömegnek

Régi hagyomány, hogy a pápai trón megüresedése és az új pápa megválasztása közötti interregnumban a bíborosi kollégium kamarása (a camerlengo) irányítja a vatikáni adminisztrációt. Kevéssé tudott, hogy az egyébként igen konzervatív kánonjog rendkívül liberálisan szabályozza a pápává választás előfeltételeit. A tévhittel (és a kialakult szokásokkal) szemben, az sem szükséges Szent Péter trónjának elnyeréséhez, hogy valaki egyházi tisztséget viseljen. Az évezredes szabály szerint ugyanis bármely megkeresztelt katolikus világi férfi is megválasztható pápának. A középkorban nem ment ritkaságszámba, hogy olyan világi személyek is elfoglalhatták Szent Péter trónusát, akik nem csak hogy nem viseltek egyházi tisztséget, de életvitelük sem volt túlzottan szentéletűnek mondható…

^[7]

Ahhoz, hogy valakit a konklávé pápának válasszon, a kánonjog szerint nem szükséges, hogy az illető egyházi tisztséget viseljen

A márciusi pápaválasztás közeledtével ismét az érdeklődés homlokterébe került egy majd’ 900 éves, a középkor homályába vesző prófécia. Az 1094 körül az írországi Amaragh-ban született Szent Malakiás püspök, már saját korában is híres volt látnoki képességeiről.

^[8]

Szent Malakiás, Amaragh püspöke már a saját korában is híres volt látnoki képességeiről

Leghíresebb és legmeghökkentőbb jóslata azonban a jövő pápáira vonatkozik. Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római anyaszentegyháznak. Malakiás a jövő pápáit rövid, gyakran allegorikus mondatokkal ábrázolja a próféciáiban, amelyből az illető pápa nevére vagy származására, illetve különleges tettére lehet következtetni a jóslatok értelmezői szerint. A pápai próféciákat a legnagyobb valószínűséggel első római útján, 1139 és 1140 között írta. A feledésbe merült kéziratot csak évszázadokkal később, 1590-ben fedezték fel a vatikáni levéltárban.

^[9]

Részlet Malakiás próféciáiból, Arnold Vilon 1595-ben kiadott Lignum vitae könyvében. Ez volt a próféciák nyomtatásban történt első megjelenése

A próféciák először Arnold Wion bencés történész „Lignum Vitae” című, 1595-ben kiadott könyvében jelentek meg nyomtatásban. A „Prophetia S. Malachiae archiepiscopi de summis pontificibus” (Szent Malakiás érsek jóslata az összes pápáról) fejezetben az eredeti kézirat mind a 112 pápával kapcsolatos orákulumszerű jövendölése elolvasható.

^[10]

Néhány, a próféciák értelmezésével foglalkozó kutató szerint nemcsak az elmúlt évszázadok, hanem a közelmúlt több híres pápáját is azonosítani lehet Szent Malakiás jövendöléséből. Például, a sorrendben 104-ik pápát „Religio depopulata „– „Elnéptelenedett vallás” címszóval jelöli a prófécia. Az egyházfők között XV. Benedek volt a 104-ik pápa. Uralkodásának idejére (1914-1922) esik az első világháború, a bolsevik forradalom, és a régi világrend szétesése, az ateizmus térhódítása. A 107-ik egyházfőt Malakiás „Pastor i nauta” – „pásztor és tengerész” néven említi jövendölésében.  XXIII. Jánost a „tengerészek városa”, Velence bíboros-érsekeként választották meg pápának.

^[11]

XXIII. Jánost velencei bíborosként választották meg pápának

XXIII. János regnálása (1958-1963) alatt hívják össze a II. vatikáni zsinatot, a reformáció kora, pontosabban az 1545-ös tridenti zsinat óta legjelentősebbnek tekinthető egyházi pasztorális tanácskozást is. „Flos florum” – „virágok virága”, így szerepel a jövendölésben a 108-ik egyházfő, aki nem más, mint VI. Pál pápa. VI. Pál (1963-1978) címerében a liliom, a szimbolikában a „virágok virága” jelenik meg…

^[12]

VI. Pál címerében valóban a Szent Malakiás által írt “flos florum – virágok virága”, azaz a liliom szerepel

Igen érdekes a Szent Péter trónusát alig egy hónapig betöltő I. János Pál, sorrendben a 109-ik pápa „De medietate Lunae” – „a félholdé” néven való jelölése.  E pápa civil neve, Albino Luciani ugyanis holdfényt jelent. 1978. augusztus 25-ének 26-ra virradó éjjelén – amikor a konklávé pápává választotta – a hold éppen az utolsó negyedében állt. Születése, pappá, illetve püspökké szentelése napjának éjszakáin is égi kísérőnk a félhold fázisában állt… Az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású egyházi vezetője, kétségtelenül a lengyel származású II. János-Pál, sorrendben a 110-ik pápa volt. Malakiás a 110-ik egyházfejedelmet „De labore Solis” – „a nap vajúdása” néven említi. A rómaiak ezt a latin kifejezést használták a napfogyatkozásra. Karol Wojtyla megszületésekor és halála napján is napfogyatkozás volt… 

^[13]

II. János Pál születésének és halálának napján napfogyatkozás volt

A jelenlegi egyházfő, a német származású XVI. Benedek a római katolikus egyház 111-ik pápája. Malakiás próféciájában az utolsó előtti pápát „Gloria olivae” – „az olajfa dicsősége” néven említi meg. Josef Ratzinger, mint a katolikus egyház feje, 2009-es szentföldi zarándoklata alatt megpillantott egy idős olajfát, majd kísérőihez fordulva elmondta, hogy milyen szívesen látna egy hasonló pompás növényt a vatikáni kertjében is. 2011. október 27-én XVI. Benedek egy több száz éves olajfát kapott ajándékba az izraeli kormánytól. Benjamin Netnjahu miniszterelnök kísérőlevele szerint az ajándékba adott olajfa a népek és a vallások közti békesség szimbóluma… A jelenleg 86. életévében járó XVI. Benedek után Szent Malakiás jövendölése alapján már csak egyetlen pápa lesz.  Malakiás szerint a 112-ik pápa egyházfejedelemsége alatt jön el a világvége. „A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja táplálni a híveket. Eztán a hét domb városát elpusztítják és a rettegett bíró megítéli a népét…”

^[14]

Benedek lemondásával a 112. pápa uralkodásának jött el az ideje…

Nos, ezek a gyakran homályos metaforák befolyásolhatják-e a jelenleg előttünk álló pápaválasztás kimenetelét? Noha a Vatikánnak nincs hivatalos álláspontja Szent Malakiás próféciáiról, de egyes szakértői vélemények szerint, informálisan mégis csak lehet Malakiás 112., a most megválasztandó pápával kapcsolatos jóslatának a jelöltek személyére vonatkozó valamiféle befolyása. A jelenleg 213 fős bíborosi testületből 120 kardinális rendelkezik választói joggal, és ezek 51 százaléka európai bíboros. A komoly esélyesek között két olyan kardinálist is találunk, akiknek Péter a keresztneve. Egyikük a legesélyesebbek között szereplő harmadik-világbeli főpap, Peter Trukson ghánai bíboros, a másik pedig Erdő Péter esztergomi prímás. Hogy a babonásabb bíborosokat ez befolyásolja-e szavazatuk leadásában, március 15. után kiderül…

Képek: AP, Reuters, Msg. Bhöm, archív