A napfény, a smaragdzöld kristálytiszta víz, valamint a színpompás tengeri élővilág szerelmeseinek méltán a Vörös-tenger az egyik legnépszerűbb célpontja. Ez a két kontinens közé szorult trópusi tenger azonban jóval több, mint egy turisztikailag frekventált kellemes nyaralóhely. A Vörös-tenger olyan egyedi különlegességekkel rendelkező víztömeg, ami miatt a világtenger egyik legérdekesebb területének tekinthetjük. Összeállításunkban a Vörös-tenger sokak számára eddig alig ismert arcát mutatjuk be.
Aki először pillantja meg a Vörös-tengert, azt legjobban talán a tenger színei fogják meg. A nyílt víz mély tónusú kobaltkékjétől a partközeli korallzátonyok és lagúnák türkiz, smaragd árnyalatáig terjed a színorgia. Önként adódó kérdés, miért éppen vörösnek hívják ezt a kék és zöld legkülönbözőbb árnyalatiban pompázó víztömeget?
Mindmáig vitatott, hogy a búvárturizmus egyik legnépszerűbb célpontja miről kapta az elnevezését. Strabón, a híres ókori görög földrajztudós fő művében, a Geográfiában még Erythreai-tengerként emlékezett meg a már az antik egyiptomiak által is jól ismert tengerről. A rómaiak Mare Rubrumnak, azaz a mai elnevezésének megfelelően, Vörös-tengernek hívták az ázsiai és afrikai partokat szétválasztó víztömeget. Egyes feltételezések szerint, a Vörös-tenger a partjait övező kietlen hegyláncok alkonyati napfényben tündöklő rózsaszín, vöröses színéről kapta a nevét.
Más vélekedés szerint, a név eredete a növényi plankton időnkénti hirtelen feldúsulására vezethető vissza, amely ilyenkor vörösesbarnára színezi a parti vizeket. Akárhogy is, a kopár sivatagi hegyláncok közé zárt keskeny hasadékvölgy földünk egyik legszebb tengerét rejti.
A Vörös-tenger hosszan elnyúló keskeny medencéjét két kontinens, Afrika és Ázsia választja ketté. Kevesen tudják, hogy noha földrajzi értelemben a Vörös-tenger az Indiai-óceán egyik melléktengere, azonban lemeztektonikailag egy kinyílási fázisában lévő, valódi óceán. Az óceáni medencék fejlődéstörténetét leíró Wilson-ciklus szerint, a Vörös-tenger jelenleg az óceáni medence-kifejlődés első juvenilis, ún. riftesedési szakaszában van. Földünk legfiatalabb, és embrionális állapotban lévő óceánja a ma még legnagyobb részt kontinentális Kelet-Afrikai Hasadékvölgy bonyolult törésrendszeréhez tartozik.
A Libanonban kezdődő tektonikus árokrendszer az ázsiai kontinensről az afrikai szárazulat területére hatolva, déli, délnyugati irányban nyúlik tovább, érintve a közép-afrikai nagy tavak területét, és a dél-afrikai Zambezi folyam vidékénél ér véget. A Vörös-tenger mai (átmeneti) állapota több, egymással összefüggő geológiai folyamat eredménye. A földtörténeti harmadidőszak elején, mintegy 50 millió évvel ezelőtt a Tethys-óceán bezáródása igen bonyolult részmozgásokat alakított ki az ütköző afrikai és eurázsiai kőzetlemezek határán. Az afrikai és eurázsiai lemezszegélyek egymás melletti, párhuzamos súrlódása alakította ki a kelet-afrikai rift-völgyet, amely mentén az arábiai részlemez megkezdte leválását Afrikáról. A mai Vörös-tenger középvonalában egyre jobban mélyülő szárazföldi hasadékvölgyet az oligocén időszakban (34 millió évtől 23 millió évig) öntötte el a Tethys bezáródása miatt egyre jobban terebélyesedő Indiai-óceán vize.
Nagyjából harminc millió éve így született meg (a jelenleginél még lényegesen keskenyebb és sekélyebb) ős Vörös-tenger. A jégkorszak végén, a Würm glaciális alatt a maihoz képest 145 méterrel volt alacsonyabb a Vörös-tenger vízszintje A világszerte jelentős tenger visszahúzódást, ún. eusztatikus regressziót okozó eljegesedés csak 14.000 évvel ezelőtt ért véget. A jégkorszakbeli regresszió miatt a korábbi szegélyzátonyok mind elpusztultak. (Ha például Hurghadán partra szállunk a népszerű Small Giftun szigeten, érdemes szemügyre venni a part felett magasodó sziklákat, a beléjük zárt jól látható korall és csigamaradványokkal.
Ezek még az utolsó eljegesedés előtt keletkezett, és a Würm-regresszió miatt elpusztult korábbi korallzátonyok maradványai.) Az ezt követő gyors tengerszint emelkedés (transzgresszió) alakította ki azt a Vörös-tengert, amelyet ma is ismerünk. A korallzátonyok a kedvezővé vált feltételek hatására ismét meghódították a sziklás parti övet. Ne felejtsük el, hogy a Vörös-tenger korallzátonyai az előbb bemutatott folyamat miatt nagyon fiatalok, átlag életkoruk mindössze nyolc-tízezer év. (A Csendes-óceán atolljai, vagy az Ausztrál Nagy Korallgát több millió éve növekednek folyamatosan.)
A Vörös-tenger medencéjét alkotó tengervályú teljes hossza 2.250 kilométer, de ebből csak 1.980 kilométer hosszú a vízzel elborított terület. A medence igen keskeny, átlagosan 160-200 kilométerszéles. A medence a déli részén, az eritreai Massawánál , 354 kilométerrel éri el a legszélesebb pontját.. A tenger északon a Szuezi és az Akabai-öbölben végződik. Amíg a Szuezi-öböl sekély, feltöltött, és lapos aljzatú, átlag 90 méter mély csatornának tekinthető csupán, addig a 9-16 kilométer széles, és 160 kilométer hosszú Akabai-öböl egy roppant mély tektonikai ároknak minősül. A Vörös-tenger délen a keskeny, mindössze 29 kilométer széles Bab el-Mandeb szorossal kapcsolódik az Indiai-óceán víztömegéhez.
A Bab el-Mandeb szorosban a magas fenékküszöb miatt sekély a víz, a legmélyebb pontja is csupán 134 méter. A szűk szoros miatt igen lassú a medenceterület és az Indiai-óceán közötti vízcsere, ezért a Vörös-tenger különösen érzékeny a környezetszennyezésre. A sivatagi környezetben fekvő Vörös-tengerbe egyetlen folyó sem ömlik. A forró, és általában csapadékmentes éghajlaton rendkívül erős a párolgás. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a tengervíz sótartalma lényegesen magasabb az óceánok szalinitásánál. Az óceánná tágulás hajtómotorja a Vörös-tenger középvonalában húzódó keskeny, de igen mély rift-szurdok.
A központi rift-völgy átlagos mélysége 1500-2000 méter. Ebben a zónában mérhető a Vörös-tenger legnagyobb mélysége is, amely 3.034 méter, nagyjából a szudáni Suakin-tól keletre, félúton Afrika és az Arab-félsziget között. A központi hasadékvölgy felszíne alatt aktív tektonikai folyamatok zajlanak. Számos igen forró, 100 C fok meleg mélytengeri hévforrást sikerült kimutatni a központi hasadékvölgy aljzatán. A rift-völgy repedésein folyamatosan kiáramló olvadt magma, a tengervízzel érintkezve megszilárdul. Ez a folyamat indukálja az óceáni kéregképződést a Vörös-tenger mélyén. A keletkező új óceáni kéreg lassan, de folyamatosan tágítja a Vörös-tenger medencéjét. A Vörös-tenger emiatt évente átlag 1,5 centiméterrel lesz szélesebb.
A Vörös-tenger tágulása, azaz a spreading eredményeként, a jelenleg az afrikai kontinensen futó hasadékvölgy mélyülése is folyamatos. Nagyjából 25 millió év múlva a Vörös tenger északon már a mai Törökország magasságáig, délen pedig a Zambezi vidékéig fog leérni, körülbelül ezer kilométerre kiszélesedve. Kelet-Afrika, mint mikro-kontinens válik le majd a szárazföldről, és a feltartóztathatatlanul táguló Vörös-tenger miatt, megkezdi hosszan tartó vándorútját keletre, fokozatosan bezárva ezzel az Indiai-óceánt. Százmillió év múlva a Vörös-tenger napjaink Atlanti-óceánjához hasonló, 3-3500 kilométer széles óceáni medenceterületté fog szélesedni…
Képek forrásai: egyptwide.com, Eve Anderson, NASA, Scott Dunn, sourcewide.com, worldnaturalwanders.com
(Folytatjuk)