A mesés-szépségű indiai-óceáni sziget, Mauritius tengerparti homokjában olyan ősi cirkonkristályokat azonosítottak, amelyek a radiometrikus kormeghatározás szerint a földtörténet egyik legrégebbi szuperkontinenséről származhatnak.
Mauritius, a gyönyörű trópusi turistaparadicsom vakítóan fehér korallhomokos fövenye évmilliárdos titkokat tár fel a hozzáértők előtt
Az Oslói Egyetem (Norvégia) geológusai által tett érdekes felfedezést a Nature Geoscience tudományos magazin február 24.-i lapszámában közölték. Bjorn Jam Tveit és kollégái kormeghatározása szerint, a Mauritiuson talált cirkonszemcsék mintegy 660 millió évvel ezelőtt kristályosodhattak ki. A norvég geológus professzor úgy véli, hogy az ősi cirkonszemcsék a sziget alatti, szárazföldi eredetű kéregmaradványból származnak. Az egykori kéregdarab maradványait a sziget felszínét alakító vulkáni erők emelték ki a mélyből. Bizonyosra vehető, hogy az óceáni kéregbe ágyazódott kontinensmaradvány még az Indiai-óceán kinyílása során, hozzávetőleg 60-70 millió évvel ezelőtt Madagaszkárról szakadhatott le.
Bjorn Jam Tveit norvég geológus professzor feltételezése szerint, a mauritiusi cirkonkristályok egykor Rodinián, az ősi szuperkontinensen keltkeztek
Mauritius földrajzi környezetében ugyanis csak Madagaszkáron találhatók hasonló korú cirkonkristályok. A cirkonszemcsék kora alapján az a kéregdarab, amelyből a kristályok származnak, a földtörténet egyik legősibb és rég eltűnt szuperkontinenséhez, a Rodiniához tartozott. Az eddigi vizsgálatok szerint az Indiai-óceán mélyén eltemetődött Rodinia-maradvány kiterjedése közel azonos lehet Kréta területével. A felfedezést azért tekinthetjük rendkívülinek, mert a szárazföldi környezetben is rendkívül ritka prekambriumi (2,8 milliárd évtől 570 millió évig) eredetű kőzetek még sokkal inkább kuriózumnak számítanak a viszonylag gyorsan felemésztődő óceáni kérgen.
Az egymilliárd éves őskontinens, Rodinia rekonstruált térképe, a mai kontinesrészek egykori helyzetével
Az egyik legrégebbi ismert szuperkontinens, a Rodinia nagyjából 1,1 millárd éve állt össze a Föld akkori szárazulataiból. Rodinia központja az egyenlítőtől délre feküdt, és a szuperkontinenst a Mirovia ősóceán ölelte körül. E szuperkontinens létezésének az időszakára esett a Föld legnagyobb eljegesedése. Ezt bizonyítják azok a gleccser és jégeróziós nyomok, amelyek Rodinia fennmaradt szárazföldi maradványain, a balti és szibériai ősmasszívum kőzetein észlelhetők. A geológusok az Ausztráliában és Dél-Afrikában feltárt, 3,6 -3,3 milliárd éves azonos nemű kőzetekből azt feltételezik, hogy már Rodinia előtt is létezett egy a szuperkontinens, a Vaalbara. ( Érdemes megjegyezni, hogy a vaalbarai kontinens maradványaiként azonosított kőzetek földünk legidősebb ismert kőzetei.) Rodinia nagyjából 750 millió évvel ezelőtt – egy hosszabb folyamat eredményeként – nyolc nagyobb kontinensdarabra töredezett szét. (Ennek eredeti maradványa a skandináv és szibériai pajzs.)
Ilyen lehetett Földünk majd egymilliárd évvel ezelőtt, a világűrből nézve
A lemezmozgások a földtörténeti ókor végére, nagyjából a középső perm-időszakra (kb. 270-280 millió éve) ismét egyetlen hatalmas szárazulattá egyesítették az őskontinenseket. A Pangea a Rodiniához hasonlóan, észak-déli irányba kiterjedő hatalmas szárazulat volt. Amikor a mezozoikumban, a földtörténeti középkor derekán, nagyjából 150 millió éve a Pangea középvonalában mélyülő hasadékvölgy az Atlanti-óceán kinyílásához vezetett, kezdődött el az a folyamat, amely végül a mai kontinensek kialakulását eredményezte. Az egyenlítő vonalában a Pangea területére mélyen benyomuló trópusi Tethys-óceán kiszélesedésével, a szuperkontinens először két nagyobb szárazulatra, a mai Észak-Amerikát, Európát és Ázsiát egybeforrasztó Laurázsiára, és a Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát, illetve Ausztráliát egyesítő Gondwana kontinensre osztódott ketté.
Így nézhetett ki a földtörténet eddigi utolsó szuperkontinense a Pangea, 200 millió évvel ezelőtt. A kontinens középső területére benyomuló tenger az egykor volt hatalmas Tethys-óceán
Mintegy 70-80 millió évvel ezelőtt Gondwanáról leszakadt Afrika és India. Az indiai szubkontinens ekkor kezdte meg gyors ütemű északra nyomulását, fokozatosan bezárva ezzel a földtörténet legnagyobb üledékgyűjtője, a Tethys-óceán medencéjét. Ott, ahol India Eurázsiával ütközött, gyűrődött fel a Himalája, a Tethys üledékeiből. India északra vándorlása során szakadt le Afrikáról Madagaszkár, valamint magáról a szubkontinensről a Seychelles szigetek. Mauritius, – Madagaszkár darabjaként – a lemezmozgásoknak köszönhetően hurcolhatta magával azt a kéregmaradványt, amely az évmilliók homályába veszett egykori Rodiniához tartozott. Közel egymilliárd év elteltével, így sikerült megtalálni ismét az elveszett kontinens egyik darabját.
Képek: Geoworld Travel, Kenorland, Radio Canada, University of Oslo
