Egy friss tanulmány szerint még abban az esetben sem állna meg a világtenger szintjének emelkedése, ha drasztikusan visszafognák az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását.
A Föld felszínének 71 százelékát borítja el a világtenger, amelynek hozzávetőleg 363 millió négyzetkilométer a területe
Az ausztrál Climate Central and Centre for Australian Weather and Climate Research kutatói által publikált tanulmány szerint, a globális tengervíz hőmérséklet emelkedés hatásmechanizmusa lényegesen összetettebb folyamat az eddig feltételezetteknél. Eddig is tudott volt, hogy a légkör hőmérsékletének lassú, de folyamatos emelkedése szoros kölcsönhatásban áll a világtenger hőfokának emelkedésével. A változást figyelemmel kísérő mérések eddig elsősorban a felszíni vízrétegek melegedésére koncentráltak. A globális tengervíz hőmérséklet alakulását azonban nem csak az időjárás változásra közvetlenül hatást gyakorló felszíni vizek, hanem a kevésbé feltérképezett mélységi vízrétegek hőingadozása is komolyan befolyásolja.
A felszíni melegebb, és a hűvös mélytengeri víztömegek kicserélődése komoly kölcsönhatásban áll egymással
Az ausztrál kutatók modellszámításai szerint, ha az ÜHG kibocsátás azonnali visszafogása következtében az atmoszféra átlaghőmérséklete 100 év alatt 0,83 Celsius fokkal csökkenne, abban az esetben is, egy évszázad alatt a világóceán szintje globálisan 14,2 centiméterrel emelkedne. Ha az ÜHG kibocsátás szintje csak enyhébben csökkenne, úgy 2100-ra a tengerszint 32 centiméterrel, 2300-ra pedig közel másfél méterrel emelkedne meg. A jelenlegi kibocsátás (emisszió) mellett, a prognosztizált emelkedés 100 év alatt érheti el a másfél méteres tengerszint emelkedést.
A légkör és a felszíni vízrétegek melegedése globális folyamatokat, köztük gyakran extrém időjárási viszonyokat generál
A világtenger vízmozgása az egyik legösszetettebb fizikai rendszer a természetben. A napsütés hatására a viszonylag gyorsan felmelegedő felszíni vízrétegek párolgása a besugárzott hőenergiával arányosan növekszik. A párolgás miatt a felszíni vízrétegek sósabbá, illetve sűrűbbé válnak. Ezek a nagyobb fajsúlyú meleg vízrétegek – napi periodicitással – alásüllyednek, a mélyből pedig a kevésbé sűrű, hidegebb víztömegek emelkednek a felszínre. Ezt, az oceanográfusok által ismert jelenséget termohalin konvekciónak nevezzük. A mélyvizek globális hőmérsékletét alapvetően egy hasonló, de a vízrétegek lehűlésére visszavezethető folyamat befolyásolja.
A sarkvidéki tengerek besűrűsödő, és mélybeszálló viztömege tarja jelenleg egynsúlyban a “nagy óceáni szállítószalagot”, azaz a világtenger áramlási rendszerét
A sarkvidéki térségekben a kijegesedés miatt sósabbá, sűrűbbé válnak a felszíni vízrétegek. Ez, a nagyjából a sarkkörök és a pólusok területe között lehűlő hatalmas mennyiségű tengervíz a mélybe süllyed, és számos fizikai tényező, így többek között a Föld forgásának tehetetlenségi hatására (Coriolis-erő), globális mélytengeri áramlási rendszerként, szétterül az óceáni medencék aljzatán. ( Ez a magyarázata, hogy mind a magasabb szélességi körökön, mind pedig a forró-égövi egyenlítői térségben, nagyjából 3000 méteres mélységtől egészen az óceáni árkok aljáig igen alacsonnyá és kiegyenlítetté, átlagosan +2,5 Celsius fokossá válik a tengervíz hőmérséklete.)
A légkör fokozatos felmelegedése miatt, egyre több hő akkumulálódik az óceánokban
A mélyvizek felmelegedése szoros összefüggésben áll az atmoszféra, illetve a felszíni vízrétegek melegedésével. Az egyre melegebb felszíni vizek miatt, az arktikus övezetben folyamatosan csökken az éves jégképződés mennyisége. A Golf-áramlat északra sodort egyre melegebb víztömegeinek hatására, a mélyvízi rétegek is lassan melegebbé válnak. A globális felmelegedést ebből a szempontból öngerjesztő folyamatnak tekinthetjük. A melegedő légkör hatására, – elsősorban a a nyári időszakban -, az arktikus területeken egyre kisebbre területre zsugorodik az állandó jég. A csökkenő jégmezők pedig egyre kevesebb napfényt vernek vissza, azaz erősödik a besugárzás, és a sarkvidéki vizek felmelegedése.
A csökkenő jégtakaró öngerjesztő módon fokozza a tengervíz felmelegedését
Mivel a világtenger hőtároló (hő-akkumulációs) képessége rendkívül nagy (a víz kb. hússzor gyorsabban vezeti el, és hússzor lassabban sugározza ki az elnyelt hőenergiát, mint a levegő), a hőkiegyenlítődési folyamat is sokkal hosszabb ideig tart. Alapvetően ez a magyarázata annak, hogy miért kell a világtenger hőmérséklet, és vízszint emelkedésére számítanunk még akkor is, ha – hipotetikusan – azonnal csökkenne az ÜHG emisszió. A 20. században egyébként 10 centimétert emelkedett a világtenger szintje.
Az arktikus jég elolvadása is feltartóztathatatlan folyamatnak tűnik
A globális tengerszint emelkedés mértéke a világtenger teljes területére (362,4 millió négyzetkilométer) számított átlagérték. Egyes területeken a vízszintemelkedés a globális átlagot jelentősen meghaladhatja. Az Egyesült Államok Geológiai Kutató Intézete (United States Geological Survey, USGS) például felhívta a figyelmet, hogy Észak-Amerika keleti, atlanti partvidékén, az Észak-Karolina és Massachusetts közötti partszakaszon kétszer-háromszor gyorsabb a vízszintemelkedés, mint globális viszonylatban. Hasonló jelenség tapasztalható a közép pacifikus térségben is, ahol a tengerszint emelkedés miatt tavaly például elkezdték Kiribati (a volt Gilbert-szigetek) egyes atolljain élők evakuálását.
Kiribati egyes atolljairól az emelkedő tengeszint miatt, már tavaly megkezdték a lakosság evakuálását
A tengerszint ingadozást azonban egyáltalán nem tekinthetjük szokatlan jelenségnek a Föld történetében. Azt a folyamatot, amikor a tenger fokozatosan elönti a szárazföldet, transzgressziónak hívjuk. A transzgressziónak alapvetően két fő oka lehetséges; a tenger előrenyomul, ha megnövekszik az óceáni medencékben tárolt víz mennyisége, vagy ha csökken az óceáni medencék vízbefogadó képessége. (Az előbbit eusztatikus, az utóbbit pedig izosztatikus transzgressziónak hívják az oceanográfusok.) Például, a pólusok jégsapkájának elolvadása megnöveli az óceánok víztömegét, az óceánok mélyén aktív vulkánossággal felgyűrődő középóceáni hátságok pedig csökkentik a medencék vízbefogadó képességét.
A tengerszint emelkedés egyáltalán nem szokatlan jelenség a Föld történetében. A kréta-időszak derekán, 100 millió éve a mainál 200 méterrel volt magsabb a globális tengerszint
A gyors olvadás intenzív transzgressziót eredményez. Erre jó példa a legutolsó eljegesedés, a 12 000 éve véget ért Würm-glaciális utáni helyzet. A Würm eljegesedés idején, az arktikus jéghatár egészen a Kárpátok vonaláig terjedt, Észak-Amerika, Európa, és Ázsia északi területeit egyaránt jégtakaró borította. A hatalmas jégmennyiség miatt, a Würm-glaciális végén, átlagosan a maihoz képest 117 méterrel volt alacsonyabb a világtenger szintje. A Würm végén kezdődő olvadás következtében, alig három-négyezer év alatt közel’ 100 métert (!) emelkedett a vízszint, pedig ezt a drasztikus tengerszint emelkedést az ember még semmilyen módon sem befolyásolhatta.
A Würm-eljegesedés idején így nézett ki az északi félteke
A globális felmelegedés és tengerszint emelkedés ma már ténykérdés, és azon sem lehet vitatkozni, hogy az emberi civilizáció, pontosabban az üvegház gázok növekvő kibocsátása befolyással van e folyamatok sebességére. A világgazdaság irányítóinak ezért is kell(ene) nagyon komolyan venni a kibocsátás visszafogását.
Képek: Thomas Crowley, Deepseawaters, WordPress,C. Blakey, Xaxor
