Egyértelmű összefüggés figyelhető meg a bőr pigmentáció és a földrajzi szélesség között: azok a népek, amelyek hosszabb időt töltenek el Földünk északi területein, úgy alkalmazkodnak a környezethez, hogy elveszítik azt a fajta pigment képződést, ami az alacsonyabb szélességi körökön élő emberekre jellemző – mondta el Sandra Beleza, a portugál Porto Egyetem munkatársa, kutatásvezető a NewScientist-nek. A mai ember mintegy 45 000 éve vándorolt be Európába, de az nem volt világos, mikor „fakult ki” a bőrszíne. Ezek a gének minden népcsoportban megtalálhatók, jóval általánosabbak Európában, mint például az Afrikában élők körében, és éppen ez magyarázza azt a bőrszín-különbséget, ami megfigyelhető az európai és a nyugati-afrikai népességek között. A kutatócsoport 50 európai és 70 szubszaharai származású ember genomját elemezve állapította meg, hogy a három gén – és a világosabb bőrszín –11 000-19 000 évvel ezelőtt terjedt el az európai népcsoportok körében. „Vagyis jóval azután, hogy az első modern emberek megérkeztek Európába” – említette Beleza. Korábban Spanyolországban és Olaszországban 40 000-50 000 éves neander-völgyi csontmaradványok DNS-elemzése azt mutatta ki, hogy a Dél-Európában élő embertársainknak világosabb bőrszíne volt, mint a máshol élőknek, hajuk színe pedig vöröses volt. De a neander-völgyiek kb. 28 000 éve haltak ki, vagyis jóval azelőtt, hogy a mai ember világosabb bőrszínű lett.
Nyilvánvaló, hogy – bár genetikusok kimutatták a két faj keveredését – nem Európában élt ősöktől származik ez a helyi alkalmazkodás. Ennek magyarázata, hogy a keveredés még a Közel-Keleten megtörtént, amikor a két faj először találkozott egymással. „Abban a régióban a neander-völgyinek sötétebb bőrszíne lehetett, ez lehet az oka, hogy a keveredés után sem világosodott ki bőrszínünk” – nyilatkozta Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársa.
Képek: archív
Kapcsolódó anyagok:
Jóval korábban halhatott ki a neandervölgyi ember az eddig feltételezetteknél
A korai ember hárommillió éve még a fákon élt
