A sárkányvérfa otthona: Socotra szigete

Százmillió évvel ezelőtt a Vörös tenger és az Indiai óceán találkozásánál egy körülbelül 3625 km2 nagyságú földdarab leszakadt a Gondwana ősi szuperkontinensről. A modernizáció és a közlekedés forradalma ellenére Socotra elzárt világát sokak számára még ma is rejtély övezi.  Számos egyedülálló természeti értéke és izgalmas kulturális sokszínűsége miatt azonban érdemes és érdekes megismerkedni a sárkányvérfa otthonával.


Az Indiai óceán Galápagosának is nevezett sziget több szempontból is kihívásokat állít az emberek, továbbá az itt élő flóra és fauna elé. A trópusi éghajlat miatt hosszabb száraz, forró és rövidebb monszun időszakok váltják egymást. Ez utóbbi heves esőzésekkel és nagy erejű széllökésekkel jár, ilyenkor a lakosság – menedéket keresve – a sziget más részeire vándorol. A helyi lakosok számára a sziget fekvése korábban igencsak megnehezítette az Afrikába vagy Ázsiába való eljutást, így a kereskedést is. E terület éppen az elszigeteltségének köszönheti, hogy az ökoszisztéma számos olyan elemei maradtak itt fenn, amelyek a világ más részein már réges-régen eltűntek a Föld felszínéről.


A szélsőséges időjáráshoz alkalmazkodó növényvilág egyik legkülönlegesebb példánya a sárkányvérfa, amely a legenda szerint egy sárkány és egy elefánt küzdelmének „gyümölcse”. A sárkány, bár legyőzte ellenfelét, végül belehalt sérüléseibe, így keletkezett a sziget ezen növény-különlegessége. A sárkányvérfa számos törzsi szertartás központi elemét alkotta, hiszen a bennszülöttek vörös gyantájának gyógyító hatást tulajdonítottak. Socotra másik érdekessége a palackfa vagy más néven a sivatag rózsája. A száraz évszak kezdetekor a rózsaszín virágba boruló növény üde színfoltja a homokdűnék vidékének. 2002-ben Socotra szigetét több zónára osztották, így jött létre a terület 72 százalékát lefedő nemzeti park, ami szigorú védelem alatt áll.

Ezek a zónák a növény-, illetve állatvilág védelme szempontjából kiemelten fontos területek. Kivételes ökoszisztémájának és élővilágának köszönhetően 2008-ban az UNESCO természeti világörökségnek nyilvánította az övezetet: az itt fellelhető növényfajok 37 százaléka, a hüllőfajok pedig 90 százaléka kizárólag e különleges szigeten él. A BirdLife International szervezet 22 különböző nagyságú területet különített el az egzotikus madárfajok védelmében. Olyan madarak fészkelnek itt, mint a socotrai kormorán, a socotrai pinty, a socotrai veréb, a socotrai nektármadár, vagy az álarcos szula. Ázsia e régiójának szárazföldi, de tengeri élővilága is rendkívül gazdag és színes: a koralloktól egészen a hosszúszárnyú bálnáig mindenféle hal és vízi emlős előfordul a közeli vizekben.


Az első telepesek több mint kétezer éve jelentek meg az Indiai óceán egyik legnyugatibb szigetén. A többségében szomáliai, arab és indiai származású lakosság saját nyelvet hozott létre, így az arab mellett ma már a soqotri is hivatalos nyelvnek számít. A helyiek egy része halászattal és a parthoz közeli földeken datolyatermesztéssel foglalkozik, míg a belső területeken állattenyésztéssel tartják fent magukat.
A Jementől 250 km-re lévő Socotra közel sem nevezhető hétköznapi szigetnek. Változatos élővilága és domborzata, kivételes fekvése, valamint rapszodikus éghajlata garantálja: a kalandvágyó turisták életre szóló élményekkel térhetnek haza.


Videó:

képek: kootation.com

Kapcsolódó anyagaink:
Barbie baba fürdőkádja?
A Watzmann-legenda nyomában
Alpok–Adria túraút: a Großglocknertől a tengerig