A globális átlaghőmérséklet emelkedésének lassulása nagyjából 1998-ban kezdődött. A Csendes-óceán keleti, egyenlítői térsége rendkívül nagy hatással van a globális időjárásra. Az itteni trópusi vízfelszín felmelegedését és lehűlését okozó El Ninóhoz és La Ninához hasonló óceáni légköri jelenségek világszerte hatással vannak a monszunokra és a hőmérsékletekre.
A kaliforniai La Jollában működő Scripps Oceanográfiai Intézet szakembereinek tanulmánya szerint a Föld felszínének mindössze 8 százalékára kiható egy évtizednyi La Nina-féle hűsítő hatás magyarázatot adhat a globális hőmérséklet-emelkedésben tapasztalt lassulásra – olvasható Nature című brit tudományos folyóiratban.

^[1]

“Az egyenlítői csendes-óceáni lehűlés a jelek szerint elég erővel bír ahhoz, hogy ellensúlyozza a globális hőmérséklet azon általános emelkedését, amelyért az ember által okozott üvegházgáz-kibocsátás a felelős” – húzta alá az intézet klímamodellezőjeként dolgozó Shang-Ping Xie, a tanulmány társszerzője.
Mint hozzátette, ugyanennyire fontos, hogy a modell segít magyarázatot adni azon regionális trendekre – mint az Egyesült Államokat tavaly sújtó rekordhőségek és az északi-sarki tengeri jégkiterjedés folyamatos csökkenése -, amelyek látszólag dacolnak ezzel a “szünettel”.

^[2]

Tanulmányukban a szakemberek számítógépes szimulációk révén vizsgálták, hogy a Csendes-óceán keleti, egyenlítői felszíni vizeinek hőmérséklete hogyan hatott a globális klímára az elmúlt évtizedekben. Az eredmények szerint a La Nina teremtette légköri viszonyok megakadályozták a globális átlaghőmérséklet emelkedését az északi-félteke téli hónapjai során, ám hagyták, hogy az változatlanul emelkedjen a nyári hónapok alatt, ezzel látszólag paradox regionális csúcsokat teremtve. (MTI)

képek: archív