Az ausztriai Peggau és Semriach között húzódó cseppkőbarlangot Max Brunello, olasz barlangkutató fedezte fel 1894. április 1-én. Egy földalatti „utazás” során bepillantást nyerhetünk a különleges cseppkőalakzatok gazdag, elbűvölő formavilágába.
A két irányból történő, párhuzamos feltárásnak köszönhetően 1957-re sikerült egybenyitni a barlangot és így még abban az évben megnyithatta kapuját a nagyközönség számára. Ennek emlékét őrzi a Győzelmi terem (Siegeshalle), amit azonban a víz sajnos 1975-ban újra visszakövetelt magának elmosva a kiépített utak nagy részét: így a barlang különböző szakaszai két külön bejáraton keresztül érhetők el.

^[1]

Ausztria, mészkőben gazdag stájerországi régiójában található a legtöbb barlang, de ezeknek csak elenyésző része – kevesebb, mint egy százaléka – áll nyitva a nagyközönség számára. Szerencsére a Peggaui barlangban viszont megcsodálhatjuk a természet különleges építőmunkáját, amely a változatos függőcseppkövek (sztalaktit), állócseppkövek (sztalagmit) és cseppkőoszlopok (sztalagnát) formájában öltenek testet.

^[2]
Az alabástromfehértől a rozsdabarnáig szinte minden színben és alakzatban (óriáspálma, a Dolomitokra emlékeztető három nővér, stb.) pompázó cseppkövekben gyönyörködhetünk a földalatti utazásunk során.

A barlang hőmérséklete egész évben állandó, általában 8-10 C fok, ugyanakkor a levegőt relatív magas – 95%-os – páratartalom jellemzi.

A barlang külön érdekessége, hogy mélye egy eredeti barlangi medve csontvázát rejti.

Képek:  Fórián-Erdei Tamara

További információ: www.lugrotte.com ^[3]