A Közép-Atlanti-hátság évmilliókkal ezelőtt felszínre emelkedett, meredek hegyormai csak apró gyöngysornak tűnnek az Atlanti-óceán végtelen víztömegében. Az állandó hullámverés által ostromolt partvidék fölé magasodó hegyláncok ölén azonban a természeti és kulturális értékek sokszínű kavalkádja csábítja felfedezésre a Madeira szigetére érkezett utazót.

Évmilliókkal ezelőtt Madeira szigete gigászi tektonikus folyamatok eredményeként emelkedett ki az Atlanti-óceánból, a közelben található Porto Santóval és Ilhas Desertasszal egyetemben. Az egykor tomboló vulkáni erők egyik látványos emléke a Sao Vicente-i lávabarlang. Hihetetlen, hogy a vulkánok elcsendesülése után ez a valaha kopár sziget a kedvező óceáni klímának köszönhetően az atlanti vízsivatag egyik legszínpompásabb oázisává vált. Méltán nevezik az örök tavasz szigetének, hiszen egész évben nyíló virágok és rügyező fák várják az ide látogatókat. ^[1]

A trópusi édenkertek és az arapapagájok birodalma

A varázslatos szépségű szigetcsoportot Zarco portugál hajóskapitány fedezte fel 1419-ben. A derék felfedező a mai Machiónál lépett partra, ennek ellenére később mégis a kedvezőbb fekvésű Funchal lett a sziget fővárosa. A fővárost méltán nevezhetjük a parkok városának, hiszen Funchal és környéke számtalan szebbnél szebb zöldterülettel rendelkezik. A pompás és buja szubtrópusi vegetációval ékesített parkok egy részét vagy szabadon (Jardim de Santa, Catarina, Jardim de Sao Francisco) vagy csak korlátozott időben (Quinta Vigia: az elnöki rezidencia parkja), illetve belépőjegy ellenében (Jardim Botanico: botanikus kert és papagájpark; Quinta do Palheiro Ferreiro: angol kert; Monte Palace Tropical Garten: trópusi kert) látogathatjuk meg. A parkok többségében találkozhatunk a sziget híres egzotikus madaraival, az arapapagájokkal is.

^[2]Monte nemcsak a trópusi kertjében Portugália történelmét bemutató 40, jellegzetes, kék-fehér csempeképe (az ún. azulejo) miatt érdemel említést. További nevezetessége, hogy a modern kor kabinos felvonójának ellensúlyozására megőrizte a régi jól bevált közlekedési eszközt, a tobogánt, a fatalpakon sikló fonott kosárszánkót is.

Csak kevesen tudják, hogy a városkát érdekes szál fűzi a magyar történelemhez, hiszen az 1923-ban madeirai száműzetésében elhunyt IV. (Habsburg) Károly magyar király és ausztriai császár, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodója Monte templomában alussza örök álmát.

^[3]