Képzeljünk el egy nagyváros szívében elhelyezkedő apró, élettel teli, zöld oázist. És most képzeljük el, hogy ez az üde színfolt nem is olyan apró. Az 1999-ben alapított El Proyecto Jardín (A Projekt Kert) nevű közösségi kert izgalmas világában egyaránt jelen van az egészség és a kultúra. Itt minden a közösségről, s a közösségben elevenen lüktető egyénről szól.

Az Amerikai Egyesült Államokban a közösségi kertészkedésnek mára külön, komplex hagyománya alakult ki, melyben minden a tudatosság, az egészség, az egyén önmagáért és környezetéért való tenni akarás körül forog. Az első ilyen típusú kerteket a moráviai bevándorlók alakították ki, a 60-as évek hippimozgalmai pedig – felfedezve bennük az általuk is fontosnak vélt közösségi eszmét – mintegy újjáélesztették a kertészkedés ezen formájának régi divatját, mely különösen nagy népszerűségnek örvend a Államok egész területén – olyannyira, hogy  egy időben még állami támogatásban is részesültek –, az észak-keleti országrészben pedig (New Yorkban, Philadelphiában és Bostonban) jelenleg is világkorát éli.

^[1]

A Projekt Kertben nem pusztán növényeket – köztük aloe verát, kerti rutát, paprikát vagy kukoricát – termeszthetünk, de lehetőségünk nyílik arra is, hogy a hátsó részen kialakított edzőterületen táncoljunk, vagy épp aerobikozzunk. Az itt uralkodó tudatosság egyik fontos ismertetőjegye a kertben megjelenő újrahasznosítás és permakultúra szellemisége; az ágyásokat betonvonalak szegélyezik, amelyek két, még a 90-es években lebontott épület maradványaiból származnak.  Nem mehetünk el azonban szó nélkül az esztétikai élményről gondoskodó művészi alkotások mellett sem, melyek a kert hangulatát leginkább meghatározzák. Mert a zöld – vagyis a természettudatos gondolkodásmód – és a látvány, a szépség nem zárják ki egymást, erről pedig olyan egyéni látásmóddal rendelkező művészek gondoskodnak, mint például Michael Amescua.