Él a szumátrai esőerdő mélyén egy titokzatos lény: az orang pendek, melynek történetei lassan felváltják a jetiről és a Loch Ness-i szörnyről szóló legendák helyét. A majomszerű állatot több mint 100 évvel ezelőtt látták először, és azóta folyamatosan érkeznek a jelentések arról, hogy merre találkoztak vele – ennek ellenére egyszer sem sikerült lencsevégre kapni.
Az orang pendek (amely indonéz nyelven rövid, alacsony személyt jelent) tulajdonképpen nem egy lény, hanem egy eddig ismeretlen majomfaj neve. Először az 1910-es években érkezett arról jelentés, hogy holland telepesek egy új, furcsa majomféle állatot láttak a szumátrai esőerdő mélyén: az orang pendek körülbelül másfél méteres, erős testfelépítésű, tetőtől talpig fekete szőrzet borítja, hosszú haja pedig egészen a derekáig ér. Felegyenesedve jár, akár egy ember, és nem a fák között, hanem a földön él. A legtöbb beszámoló szerint gyümölcsöket, zöldségeket és gumókat eszik, de akad, aki azt állítja, hogy látta egy korhadt fatörzsben rovarlárvák után kutatni, sőt, egy történet szerint egy elesett orrszarvú teteme fölött is lakmározott már. A legtöbb leírás erről a rejtélyes állatról teljesen egyezik – ez viszont a kutatókat egyáltalán nem győzi meg arról, hogy valójában létezik is, hiszen lefotózni vagy lefilmezni még egyetlen egyedet sem sikerült.
A helyi őslakosok legtöbbje fél a rejtélyes majomtól, noha a beszámolók szerint nem agresszív, inkább félénk állat. Szumátrán több neve is van: hívják még sedapának, sedapaknak, sebabának, gugunak és atu rimbunak is. A nomád kubu törzs úgy hiszi, hogy az orang pendek már évszázadok óta a sziget lakója, és időről időre dohányt kínálnak fel neki, hogy fenntartsák a háborítatlan békét a törzs és az állat között.
Nyugati kutató először a 80-as évek végén foglalkozott az orang pendek legendájával: az angol utazó író, Debbie Martyr először 1989-ben járt Szumátrán, amikor idegenvezetőjétől hallotta a titokzatos majomfaj történetét. Martyr ekkor szkeptikusan állt a helyiek elbeszéléseihez, de hamarosan felkeltette az érdeklődését a sok, majdnem teljesen megegyező történet, ezért kutatni kezdett. Ő maga először 1990-ben találkozott az állattal. Ezt követően Jeremy Holden fotóssal 15 évig járta az esőerdőt, hogy dokumentálhassa a különleges majomfajt, de nem járt szerencsével – noha maga többször is találkozott vele, filmre nem sikerült venni.
Napjainkban legtöbbször Richard Freeman kriptozoológus jár a titokzatos állat nyomában. Freeman először 2003-ban utazott Szumátrára, és azóta számtalanszor visszatért, hogy meghallgassa a szemtanúk történeteit, és megpillantsa az orang pendeket maga is. A legújabb expedíciója most, szeptember 9-én indult.
Az orang pendek létezésére egyébként egyelőre csupán két bizonyíték létezik: az itt-ott fellelhető lábnyoma, valamint néhány szőrminta, amelyet az állat derékig érő „hajából”gyűjtöttek. Ez azonban, úgy tűnik, még nem győzte meg a tudósokat – a szkeptikusok ugyanis úgy gondolják, hogy a helyiek egyszerűen egy másik, már ismert majomfajt tévesztenek össze ezzel a lénnyel. Azok azonban, akik hisznek az állat létezésében, úgy gondolják, hogy az orang pendek lehet a hiányzó láncszem a majmok és az emberek evolúciós folyamatában – és talán ez a titokzatos lény már közelebb van az emberhez, mint az állatokhoz.
