Francia kutatók úgy vélik, megtalálták azt a kristályt, amely segíthette a vikingeket a tengeri tájékozódásban még jóval az iránytű elterjedése előtt. Az ún. napkövek felhős időben is elnavigálták a vándorokat. A kutatók maguk is kipróbálták a módszert.

A norvég mondák szerint 1000 évvel ezelőtt a viking hajósok egy különleges, rejtélyes eszközt használtak a tengeri navigálásra: a napkövet, amely akár felhős időben is megmutatta számukra a helyes irányt. Bár az iránytű kezdetleges verziói már a Kr. e. 2. században használatosak voltak a kínai kereskedők körében, az igazi, mai értelemben vett iránytűket Európában találták fel a 13. század környékén. A tudósok ezért úgy gondolják, hogy a viking napkövek valóban létezhettek – csak az nem bizonyított, hogy pontosan miből készültek.

^[1]

A vikingek a mágneses iránytűtől eltérően a nap segítségével határozták meg a helyzetüket: az útjukba kerülő fénysugarak alapján állapították meg az égitest hollétét. A napsugarak még egy felhős napon is koncentrikus köröket alkotnak az égen, amelyeknek középpontjában a nap áll. A vikingeknek egy olyan kristályra volt szükségük, amely depolarizálja a fényt, így használatával megállapíthatták a fénykörök és így a nap helyzetét is.

A francia Rennes 1 Egyetem kutatója, Guy Ropars és csapata úgy véli, ez a kristály a kalcit, azaz a mészpát volt. Ennek is víztiszta, nagykristályos változatát, az ún. izlandi pátot használhatták kettős fénytörése miatt: a rajta áthaladó fényt ugyanis a kalcit két részre osztja, így kettős képet alkot a túloldalon. Így elméletileg a kristály megfelelő irányba mozgatásával lehetséges navigálni: a kristály két oldalának ugyanolyan fényesnek kell lennie ahhoz, hogy pontosan be tudják határolni a nap az égen elfoglalt helyzetét.

^[2]

A kutatók nem csak a teóriát állították fel, de ki is próbálták a módszert: napkő-iránytűt készítettek úgy, hogy az izlandi pátot fából készült, speciális tartóba helyezték, majd egy felhős napon rövid hajóútra indultak úgy, hogy navigáció kérdésében csupán az iránytűre hagyatkoztak. A viking szerkezet 1%-os hibahatárral működött, tehát 99%-ban jó irányba mutatott. Az eredményeket a kutatók a Proceedings of the Royal Society A tudományos folyóiratban publikálták.

Ropars azonban kiemelte, hogy sem izlandi pátot, sem egyéb kalcitfélét nem találtak még viking leletek közelében. Így ahhoz, hogy biztosan kijelenthessék, a rejtélyes viking napkövek tulajdonképpen izlandi pátból készültek, további kutatások szükségesek.

ScienceNow