99 évvel az akkori idők leghatalmasabb és legfényűzőbb luxussal berendezett óceánjárója, a White Star Line hajózási társaság tulajdonában álló RMS Titanic tragikus katasztrófája után, eddig nem ismert, eredeti fényképfelvételekre bukkantak a szerencsétlenségről.

Amikor 1912 április 10-én a dél-angliai Southampton kikötőjéből a világ legnagyobb és legbiztonságosabbnak meghirdetett luxus óceánjárója, az RMS (Royal Mail Ship) Titanic kifutott első, New Yorkba vezető útjára, a kortársak közül senki sem hitte volna, hogy nem egész öt nap elteltével a gigantikus méretű büszke hajó már az Atlanti-óceán több ezer méteres mélységében fog nyugodni. Közismeret, hogy a dupla hajófenék, és a hídról elektronikus távvezérléssel működtethető vízzáró rekeszek miatt elsüllyeszthetetlennek minősített luxusgőzös 1912 április 14-én, késő este, 23:40-kor jégheggyel ütközött mintegy 700 kilométeres távolságra Új-Foundland-tól.  A Titanic másnap hajnalban, 2 óra 20 perckor merült a hullámsírba.

^[1]

Az utasok és a személyzet tagjai közül 1517-en vesztek az Atlanti-óceán jeges vizébe. A teljes utaslétszámhoz képest jóval kevesebb ember befogadására képes mentőcsónakokban mindössze 705-en élték túl a tragédiát. Edward Smith kapitány utasítására, a Titanic távírászai megpróbáltak kapcsolatba lépni a környéken haladó hajókkal. A Marconi-készüléken leadott vészjelzéseket több hajó is vette, de egyedül csak a Cunard Line hajózási társaság RMS Carpathia gőzöse volt viszonylag közel a szerencsétlenül járt luxushajóhoz. Arthur Rostron kapitány parancsnoksága alatt a Carpathia a vészjelzések vétele után, teljes gőzzel azonnal északnak fordult. A Titanicnál jóval lassúbb Carpathia, annak ellenére, hogy hajógépeiből igyekeztek a maximumot kihozni, csak a hatalmas óceánjáró elsüllyedése után, hajnali 3 óra 30 perckor ért a helyszínre. A Carpathia mentette ki a szétszóródott mentőcsónakokban fagyoskodó túlélőket, köztük a Titanic első osztályának B 45-ös kabinjában utazó fiatal nászutas párt, John és Nelle Pillsbury Snyder-t. (A Titanic túlélőinek ellátásában kiemelt szerepet játszott a Carpathia magyar fedélközi orvosa, dr. Lengyel Árpád, aki hálából áldozatos munkájáért, arany emlékmedált kapott a megmenekült utasoktól.)

^[2]

Az európai nászútjukról hazafelé, Minneapolis-ba tartó házaspárnak – a hajóval együtt odaveszett személyi poggyászukból – sikerült egy fényképezőgépet megmentenie. Ezzel a kamerával örökítették meg – már a Carpathia fedélzetéről –  a tragédia helyszínét. Különösen érdekes az a felvétel, amely április 15-én a délelőtti órákban készült a helyszínre jelentős késéssel beérkező SS (Steam Ship) Californian teherszállító gőzösről. A Titanic elsüllyedésének időpontjában a hajótól mindössze 10 tengeri mérföld távolságban a zajló jég miatt megállt Californian fedélzetéről észlelték is „az ismeretlen nagy hajó” fényeit, valamint a fellőtt jelzőrakétákat.

^[3]

A szolgálatos tiszt azonban úgy vélte, hogy tűzijátékot rendezhettek azon a furcsa, megállt hajón, így nem ébresztette fel a Californian parancsnokát, Stanley Lord kapitányt.(Megjegyzendő, hogy a jégheggyel történt ütközés előtt alig fél órával, a Californian értesítette a Titanic távirászát, Jack Phillips-et, hogy az egybefüggő jégmező miatt valószínűleg megállnak. Phillips azonban az utasok táviratainak a kézbesítésével volt elfoglalva, emiatt ez a rendkívül fontos hír már el sem jutott a Titanic hídjára…) Csak a reggeli órákban, a Carpathia rádióadásából értesült a Californian személyzete, hogy az éjjel a közelükben észlelt hajó a Titanic volt. Az előkerült felvételeken ezen kívül még a Titanic mentőcsónakjai, illetve kisebb jéghegyek láthatók.

^[4]

A rendkívül becses képek Mrs. Nelle Pillbury Snyder hagyatékából kerültek elő.  Mrs. Snyder mindössze 23 éves volt, amikor a Titanic katasztrófája bekövetkezett. A hölgy igen magas kort élt meg, 1983-ban, 93 évesen hunyt el. Az eddig ismeretlen fotókat a tulajdonosuk árverésen kívánja értékesíteni.