Eredménytelenül zárult a Parks Canada vízalatti régészcsoportjának expedíciója, mely során az Északatlanti-átjárót felfedezni induló Sir John Franklin két hajóját, a HMS Erebust és a HMS Terrort próbálták megtalálni. A kutatók azonban nem adják fel a keresést.

^[1]

1845-ben Sir John Franklin kapitány az akkor ismert legjobb 128 angol tengerésszel kihajózott, hogy felfedezze és térképre vesse az Északatlanti-átjárót. Két hajójuk azonban, a HMS Erebus és a HMS Terror a Viktória-szorosban, a Vilmos király-sziget közelében a jég fogságába esett, és a betegségektől már amúgy is megfogyatkozott legénység partra szállt, hogy élelmet keressen magának – kevés sikerrel. Franklin az északi átjárót felfedezni kívánó próbálkozása sokadik volt a sorban – azelőtt már jó néhányan útra keltek, hogy behajózzák ezt az addig ismeretlen vízi utat, de az Erebus és a Terror tragikus története miatt mégis a Franklin-expedícióra emlékszünk leginkább.Az Északatlanti-átjáró korántsem barátságos környék. Az időjárás zord, a környék kihalt és kopár, kevés állattal és még kevesebb növényzettel. Franklin embereinek csontig hatoló hideggel és állandó hóviharokkal kellett szembenézniük. Bár a hajókat felkészítették a szélsőséges időjárásra, úgy tűnik, a viharok mégis kifogtak a legénységen. „Ember tervez, Isten végez” – mondja Bob Headland a Scott Sarki Kutatóintézettől, aki rendszeresen vezet expedíciókat a térségbe. –„És a jég istenei elég szeszélyesek.”

^[2]

Az Erebus és a Terror eltűnése a világtörténelem egyik leghosszabb kutatómisszióját vonta maga után. Számtalan csapat kelt már útra, hogy megtalálja az elveszett szellemhajókat, de egyik sem járt sikerrel. A legutóbbi expedíció, melyet Ryan Harris vezetett a Parks Canadától, augusztusban ért véget, és semmi eredményt nem hozott. A kutatócsoport órákat töltött az óceán fenekén több mint50 métermélyen, bármi, a hajókra utaló nyom után kutatva. „Ez egy lenyűgöző kísértethistória. Vannak benne hajóroncsok, itt van ez a zord táj, és az egész egy szimbolikus harc az angol iparosodás és az anyatermészet között” – nyilatkozta Harris.

1997 óta a Parks Canada több ezer dollárt költött az Erebus és a Terror utáni kutatásra. A kanadaiak igazán magukénak érzik a tragikus felfedezőutat, különösképpen azért, mert nagyjából ez az egyetlen olyan történelmi rejtélyük, amire még nem derült fény.Az Erebusról és a Terrorról utoljára 1848-ban kaptak jelentést az angolok: a legénység egy kövekre erősített üzenetben írták le, hogy az embertelen időjárás miatt már elveszítettek pár embert, csupán 105-en maradtak életben. Franklin az elsők között volt, akik meghaltak a hajók fedélzetén. Még ugyanebben az évben a legénység nagy része elhagyta az Erebust és a Terrort, és délre indult élelmet keresni. A zord időjárás azonban kevés jóval kecsegtetett. Több mint 100 embert kellett ellátni vajmi kevés elejthető állat húsából. A túlélés esélye mérhetetlenül kicsi volt. Sok kutató úgy gondolja, hogy a tengerészek utolsó, kétségbeesett próbálkozásaik közepette a kannibalizmus felé fordultak. „Túl sok ember volt, és túl kevés élelem” – fejtette ki Headland.

A kutatók igyekeznek összeilleszteni a kirakós azon darabkáit, amelyeket már biztosan ismernek. Sokan azt feltételezik, hogy néhány tengerész akár 3-4 évig is élhetett, miután partra szálltak. De az expedíció részletei még mindig nem tiszták – 160 év alatt csupán két csontvázat és három tökéletesen konzervált testet találtak meg a két hajó legénysége közül.Harris és csapata tovább kívánja folytatni a kutatásokat a két elveszett hajó után. „Reméljük, mi leszünk az utolsók, akik expedícióra indulnak az Erebus és a Terror megtalálására, és sikerrel járunk” – nyilatkozta Harris.

CNN