Azt már eddig is tudtuk, hogy néhány hal képes ellökni magát a földtől, és arrébb „ugrani” pár centimétert. Amerikai kutatók most bebizonyították, hogy ezek az ugrások korántsem véletlenszerűek: a hal tudja, hova készül, és el is ugrik addig.
A halakról általában nem gondolunk sokat. Jól mutatnak az akváriumban, békésen úszkálnak a vízinövények között – de úgy tűnik, az eddig ostobának tartott guppink mégsem olyan egyszerű lény, mint hittük.
Az Arizonai Egyetem biológiai karán dolgozó Alice Gibb és csapata akkor figyelt fel az ugráló halak érdekes viselkedésére, amikor egy mangrove mocsárban élő uszonyos kiugrott a halászhálóból, egyenesen vissza a vízbe. Gibb szerint ez semmiképpen nem lehetett véletlen.
A kutatók szinte minden olyan halat megvizsgáltak, amelyek képesek a szárazföldi ugrásra (köztük a guppit is), és kimutatták, hogy ezek az állatok korántsem véletlenszerűen pattognak a földön: pontosan bemérik, hova szeretnének elugrani, és oda is kerülnek.
A kutatók kedvenc „kísérleti egere” a szúnyogirtó ponty volt. Erről az állatról ugyanis több tanulmány bebizonyította már, hogy az ugrást használja, hogy elmeneküljön a ragadozók elől – egyszerűen kidobbant a partra, majd visszaugrik a vízbe, ha már elmúlt a veszély.
A kutatások kimutatták, hogy ezek a halak sajátos technikát alkalmaznak az ugrásra, tehát nincs szükségük sem lábakra, sem kifejezetten erős uszonyokra: egyszerűen a farokuszonyukhoz közelítik a fejüket, és az így kapott lendületet felhasználva elrugaszkodnak a talajtól.
Ez a felfedezés többek között az evolúcióról alkotott elképzeléseinket is megváltoztathatja. „Át kell gondolnunk, hogy a gerincesek hogyan is kerülhettek a szárazföldre” – nyilatkozta Gibb.
A kutatók véleménye szerint ugyanis könnyen lehet, hogy a gerincesek nem kimásztak, hanem „kiugrottak” a vízből – talán egy vízben élő hal alkalmazkodott így a szárazföldi körülményekhez. A kutatás bebizonyította, hogy egy halnak nincs szüksége erős uszonyokra ahhoz, hogy ugrani tudjon. Sőt, az ugrás minősége hatással van a hal úszótudására is. „Az a hal, amely jó ugró, gyakran elég gyenge úszó” – magyarázza Gibb.
