A kongói polgárháború és a zavargások az állatvilágot is jelentősen megviselték. Jó hír azonban, hogy a fokozottan veszélyeztetett keleti síkvidéki gorillák épségben átvészelték az időszakot, sőt, egyre többen vannak.

A Wildlife Conservation Society és az Insitut Congolais pourla Conservationdela Nature(ICCN) közös expedíciót indított 2010-ben Kongóba a keleti síkvidéki gorillák helyzetének tanulmányozására. A most publikált adatok reménnyel kecsegtetnek: a zavargások miatti veszélyes helyzetben az állatok száma nemhogy csökkent, de növekedett.

A Kahuzi-Biega Nemzeti Park fennsíkjain élnek az ICCN által fokozottan veszélyeztetettnek ítélt keleti síkvidéki gorillák (Gorilla beringei graueri). A gorillák között ez a faj a legnagyobb: átlagosan 200 kilogrammot nyom.

^[1]

Az egész világon ma már kevesebb, mint 4000 példány él belőlük. 2004-ben a WCS és az ICCN megfigyelései alapján 168 egyed élt a nemzeti park területén. A 2000 óta tartó kongói zavargások miatt a tudósok arra számítottak, hogy a 2010-ben végzett megfigyelő-expedíció eredménye drasztikus létszámcsökkenés lesz. Szerencsére azonban tévedtek: a Graueri gorilláknak is nevezett állatok egyedszáma 181-re növekedett.

A 2010-es, 600 km²-es területen indított megfigyelő kutatóút nem zajlott zökkenőmentesen: „Az expedíció során gyakran kerültünk összetűzésbe felfegyverzett katonai erőkkel” –mondta Deo Kujirakwinja, a WCS munkatársa. – „Szerencsére senki nem sérült meg, és a kutatás eredménye is pozitív hír a vadvédő alapítvány számára.” A kutatók a gorillák által létrehozott telephelyeket (ez a faj minden éjszaka más helyen alszik) és az ürüléket tanulmányozva tudták megállapítani az állatok egyedszámát. „A zavargások miatt nem tudtuk előre megjósolni, mit fogunk találni” – magyarázta Radar Nshuli, a Kahuzi-Biega Nemzeti Park főgondnoka. – „Nagyon boldogok vagyunk, hogy a sok munka, amelyet a park és az alapítványok emberei belefektettek a projektbe, megtérülni látszik.”

^[2]

A WCS már az 1950-es évektől tanulmányozza a keleti síkvidéki gorillákat. Ekkor jegyezte fel létezésüket először George Schaller biológus, aki a fennsík élővilágát tanulmányozta. Létszámuk folyamatos növekedést mutatott egészen az ezredfordulóig, amikor a 250 körüli egyedszám hirtelen 130-ra csökkent, „hála” a kongói polgárháborúnak.

„Mivel nem tudtuk átvizsgálni az egész fennsíkot, reménykedhetünk, hogy valójában több gorilla él itt, mint181”–mondta Dr. Andy Plumptre, a WCS’s Albertine Rift programjának vezetője. – „Tervezzük, hogy a közeljövőben olyan területekre is eljutunk, ahova most nem tudtunk, tekintve a politikai és katonai helyzetet.”

„Ez a szám reményt adhat a Graueri gorillák jövőjét illetően” –nyilatkozta Dr. James Deutsch, a WCS’s afrikai programjának igazgatója.