Az integetőrákok igen rossz látással rendelkeznek, ezért más módot találtak arra, hogy feltérképezzék a közelgő veszélyt. A ragadozók mozgását és viselkedését tanulmányozva kikövetkeztetik, melyek jelenthetnek veszélyt számukra.
Az integetőrákok (Uca perplexa) Ausztrália északi vizeiben élnek, közvetlenül a part mentén, amely kiszolgáltatottá teszi őket a rájuk veszélyes ragadozóknak – elsősorban a madaraknak. Mivel ezeknek az állatoknak különösen rossz a látásuk, nehezen veszik észre, ha veszély fenyegeti őket.
„Azért, hogy szemmel tarthassa a ragadozókat, az integetőrák a földtől két centiméterre elhelyezkedő szemeit használja – ezekkel ugyanis belátja az egész horizontot maga felett. Ezzel azonban nem megy túl sokra, ugyanis szemei nagyon rossz ’felbontásúak’, csupán 8000 pixelesek” – magyarázza a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, Jan Hemmi, aki egyébként az ausztrál nemzeti egyetem professzora. – „Mivel elég sok ragadozó madár feni rá a fogát, az integetőrák a legkisebb veszély esetén belefúrja magát a homokba. Legalábbis eddig így gondoltuk.”
Jan Hemmi nemrég vezetett egy kutatóutat a rákok lakóhelyére, ahol a több órányi helyszíni felvétel megcáfolta eddigi feltevéseit.
„Mivel az integetőrákok szeme nagyon alacsony felbontásban lát, egy ragadozó madár és egy légy is ugyanakkora pontnak tűnik. Eddig úgy hittük, hogy szegény állatok egyfajta folyamatos paranoiában élnek – a legártalmatlanabb pillangó vagy méh láttán rögtön ragadozót sejtenek, és belefúrják magukat a homokba. Ez azonban nem így van. Ezek az állatok képesek kikövetkeztetni a rájuk veszélyes ragadozók mozgását, és felmérni a közelgő veszélyeket.” –magyarázza Hemmi.
Ahhoz, hogy az integetőrákok felfedezzék, hogy ragadozó közeleg, több megfigyelést kell tenniük: elsősorban azt, hogy az állat hol száll az égbolton. „Mivel a rovarok kicsik, a rákok csak akkor veszik észre őket, ha már közvetlenül felettük repülnek. A madarakat, mivel nagyobbak, már a horizonton észreveszik.” A rákok „megvizsgálják” azt is, hogy a feléjük közeledő objektum hogyan mozog – a ragadozók ugyanis hosszabb ideig „lebegnek” az égen, mielőtt lecsapnak rájuk. „A rákok különböző megfigyeléseket tesznek, és ezeknek eredményeit villámgyorsan mérlegelik. Ami nagy, már a horizonton feltűnik, gyorsan közeledik, majd lelassul a part felett, biztosan veszélyes.”
A kutatók most a rákok szín- és fényérzékelését vizsgálják. Úgy vélik, hogy az eredmények segíthetnek a robotok látószerkezeteinek fejlesztésében.
