A manapság ínyenc falatoknak számító tengeri sünök különleges körülmények között hajlamosak a kannibalizmusra. A természetes élőhelyükből kiszakított, zsúfolt akváriumba telepített, éheztetett fajok jobb híján egymást kezdik enni.

A Experimental Marine Biology and Ecology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a túlzsúfolt akváriumokban tartott tengeri sünök hajlamosak a kannibalizmusra – többek között territoriális konfliktusok és éheztetés hatására támadnak egymásra. A természetes élőhelyükön található állatok között nem észleltek hasonló viselkedést.

Elsősorban Japánban és Kínában elterjedtek a tengeri sünből készült fogások, ezekben az országokban évente több millió tonna állatot fognak el, majd mészárolnak le ebből a célból. A túlzsúfolt tartályokban élő sünök azonban nem várják meg, amíg a szakácsok értük jönnek – egymásból kezdenek lakmározni.

^[1]

Ha egy sün úgy dönt, hogy meg szeretne enni egy másikat, az áldozatnak nem sok esélye van a védekezésre. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbál elkúszni előle – ez persze szinte lehetetlen, mivel be vannak zárva egy zsúfolt akváriumba. A tengeri sünök védekezés céljából fejlesztették ki tüskéiket is, a kutatók azonban kimutatták, hogy a kannibál állat először ezeket eszi meg, ugyanis ezeken keresztül jut el a tápanyagban gazdag részekhez. Lassan, kb. 24 óra alatt az áldozatból nem marad más, csak egy élettelen, formátlan paca a tartály alján.

A kutatás vezetője és a tanulmány szerzője, Cristina Richardson két társával, John Lawrence-szel és Stephen Wattsszal az alabamai egyetem biológiai tanszékén végezte kísérletét. Több mint 2000 felnőtt tengeri sünt gyűjtöttek be a St. Joseph-félszigeti kikötőből, majd először a természetes élőhelyüket imitáló környezetbe helyezték őket. Itt még semmi rendellenességet nem fedeztek fel viselkedésükben.

^[2]

Amikor azonban egy jóval kisebb tartályba helyezték őket, a felállás megváltozott. „A kisebb sünök főként éheztetés hatására válnak kannibállá, hiszen ők még növekedés közben vannak, és szükségük van a tápanyagokra a fejlődéshez. A nagyobb sünök leginkább a túlzsúfoltság következtében támadtak egymásra” – nyilatkozta Richardson. – „A tengeri sünöket egyébként gyakran a tengerek kecskéinek is nevezik, hiszen szinte mindent megesznek, nem válogatósak. Valójában az állatok viselkedése hasonlít az emberére: ha elfogy az olyan élelmünk, amit szeretünk, kénytelenek vagyunk azt megenni, amihez nem fűlik a fogunk.”

Az idegen környezetben megfigyelhető kannibalizmus egyébként nem a tengeri sünök sajátja: a rákoknál is megfigyelhető, hogy a tartályokban egymást kezdik enni. Többek között ezért kötözik össze az ollóikat is, ha zsúfolt akváriumba helyezik őket.