Mégsem csupán az ősemberek képzeletének művei voltak a barlangok falára festett pettyes lovak. Egy új tanulmány bebizonyította, hogy a korábbi vélekedéssel ellentétben 35000 éves festmények idején is voltak már a maiakhoz hasonló, ún. leopárdmintás lovak.
Egy nemzetközi kutatócsoport hétfőn kijelentette: bizonyítékot talált arra, hogy a főként spanyolországi és franciaországi barlangfestményeken ábrázolt pettyes lovak nem az ősemberek képzeletében léteztek csupán, hanem valóban éltek már ekkor is.
A mai lovak Appaloosa színén belül megjelenő leopárdmintás szőrszínezetről eddig azt hitték a kutatók, hogy az csupán a mai, modern, tenyésztett lovak sajátossága. A barlangfestményekről ismert pettyes lovakról úgy gondolták, hogy csupán szimbolikus értelemben ábrázolják őket ténylegesen pettyes szőrűnek. Most azonban angol, német, amerikai, spanyol és mexikói tudósok összefogtak, hogy kiderítsék: vajon igaz-e ez a nemzetközileg elfogadott teória.
A kutatók több mint 30, harmincötezer éves szibériai és európai ló maradványait vetették alá a vizsgálatoknak, és megállapították, hogy a harmincból legalább 6 rendelkezik ugyanolyan génnel, amely a mai lovak esetében a leopárdminta kialakulásáért felelős.
A tudósok körében egyébként egy kifejezett barlangfestmény különösen nagy vitát generált: a franciaországi „Pech-Merle pettyes lovai”, amely fehér alapon fekete pettyes lovakat ábrázol. „A fekete pettyek a barlangfestményen egy fríz lovon jelennek meg, elnagyoltan és vázlatosan” – magyarázza Terry O’Connor, a York-i Egyetem régészeti tanszékének professzora. –„Ez vetette fel a kérdést, hogy vajon ezek a lovak nem csupán absztrakt, szimbolikus ábrázolások-e. Különösen azért szított nagyobb vitát az ügy, mivel sok kutató szerint a foltos szőrzet fenotípusa igencsak valószínűtlen a paleolitikus lovak között. Azonban a kutatásunk most kizárta mindenféle szimbolikus ábrázolás lehetőségét. Elődeink azt rajzolták, amit láttak.”
„Még csak most vannak a kezünkben olyan genetikai eszközök, amelyekkel a régmúlt állatfajainak megjelenését tudjuk kutatni” – magyarázza Melanie Pruvost, a kutatócsoport vezetője, a Leibnizi Állatkerti és Vadvilágkutató Intézet evolúciós genetika osztályának munkatársa. –„Még mindig sok a kérdőjel, de azt már biztosan tudjuk, hogy ez a technika rengeteget fog segíteni történelmünk megismerésében.”
