Egy, a Nature-ben megjelent tanulmány szerint nem Edwin P. Hubble volt az első, aki kidolgozta a táguló univerzum elméletét. Egy belga kozmológus pap, Georges Lemaitre már két évvel korábban kiadott egy tanulmányt nagyon hasonló gondolatokkal – ezt azonban csak később publikálták széles körben.
Edwin Powell Hubble amerikai csillagász nevéhez kötjük a táguló univerzum elméletének kidolgozását. Ez a felfedezése az egész 20. századi csillagászatot alapjaiban rengette meg, és választ adott arra a kérdésre is, amely Einstein elméleteihez fűződik: a folyamatos tágulás miatt nem omlik össze saját gravitációja alatt az univerzum. A táguló univerzum elmélete vezetett később
Hubble egyébként soha nem kapott Nobel-díjat a felfedezéséért, holott két csillagászokból álló csapat, akik egymástól függetlenül kidolgozták a gyorsuló univerzum elméletét, 2011-ben megkapták a fizikai Nobel-díjat. Azonban Hubble-ről nevezték el a NASA legismertebb teleszkópját.
Hubble 1929-ben publikálta a táguló univerzum felfedezését, azaz megfogalmazta a galaxisok empirikus Vöröseltolódás Távolság Törvényét, amelyből levezette a folyamatos tágulást. Ezt ma egyszerűen csak Hubble-törvénynek nevezzük. A vöröseltolódás egyébként galaxisok esetében jelentkezik, az elektromágneses hullámok hullámhosszának a kibocsátott hullámhosszhoz viszonyított megnövekedését jelenti. A vöröseltolódás növekedést mutat, míg a kékeltolódás a hullámhosszok rövidülését takarja. Hubble kimutatta, hogy egy galaxis minél messzebb van, annál gyorsabbnak tűnik a távolodása. A kozmikus expanziónak ezt az arányát Hubble-állandónak nevezzük.
Két évvel korábban azonban már megjelentek hasonló értekezések egy belga lapban, az Annales dela Societe Scientifiquede Bruxelles-ben (Brüsszeli Tudományos Társaság Évkönyvei). A tanulmány azonban nem kapott nagyobb tudományos érdeklődést, ami jól prezentálja az akkori tudományos világ működését is. Az értekezés szerzője, egy belga pap, Georges Lemaitre volt, aki Hubble-höz igencsak hasonló kutatásait és számításait fejtette ki a folyóiratban.
Lemaitre ugyanazon vöröseltolódás-adatok alapján dolgozott, mint Hubble, és körülbelül ugyanazokat az eredményeket is kapta, amelyeket a másik csillagász két évvel később publikált. Lemaitre anyagát is kiadták angol nyelven, de csak 1931-ben, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society-ben (A Királyi Asztronómiai Társaság Havi Jegyzetei). Ebből a tanulmányból azonban hiányzott néhány kulcsfontosságú részlet, amelyek a belga kiadásban még szerepeltek. Ez találgatások sorát vonta maga után: vajon a Monthly Notices szerkesztősége vágta ki a bekezdéseket, vagy maga Hubble intézte el, hogy ne publikálják őket, ezzel bebiztosítva helyét a táguló univerzum egyedüli felfedezőjeként?
Mario Livio, a Nature tanulmányának szerzője és az Űrteleszkóp Intézet kutatója rengeteg kutatómunka után végre rájött a rejtély megoldására: Lemaitre maga fordította az anyagot angolra, és maga hagyta ki azokat a bizonyos részleteket. A belga ugyanis ezt írta a folyóirat szerkesztőségének címzett levelében: „Nem találtam szerencsésnek, hogy újra megjelenjen nyomtatásban a sokat vitatott teóriám a kozmikus expanzióról, mert nyilvánvaló, hogy nem generál semmiféle érdeklődést, és kihagytam egy apró geometriai jegyzetet is, amelyet helyettesíthetnek egy kisebb bibliográfiával az ősi és modern forrásanyagokból.”
Azt, hogy Lemaitre miért hagyta ki ezt az igen fontos részt a tanulmányából, csak találgatni tudjuk. „Lemaitre levele által bepillantást nyerhetünk a korabeli tudóséletbe: a férfi nem akarta megszállottan bemutatni, hogy az övé volt az eredeti felfedezés. Mivel Hubble számításai már 1929-ben megjelentek, nem látta értelmét annak, hogy ismét kiadassa a sokkal kísérletibb stádiumban lévő korábbi kutatásait” – nyilatkozta Livio.
SpaceRef
