Egy, a Nature-ben megjelent tanulmány szerint nem Edwin P. Hubble volt az első, aki kidolgozta a táguló univerzum elméletét. Egy belga kozmológus pap, Georges Lemaitre már két évvel korábban kiadott egy tanulmányt nagyon hasonló gondolatokkal – ezt azonban csak később publikálták széles körben.

Edwin Powell Hubble amerikai csillagász nevéhez kötjük a táguló univerzum elméletének kidolgozását. Ez a felfedezése az egész 20. századi csillagászatot alapjaiban rengette meg, és választ adott arra a kérdésre is, amely Einstein elméleteihez fűződik: a folyamatos tágulás miatt nem omlik össze saját gravitációja alatt az univerzum. A táguló univerzum elmélete vezetett később

Hubble egyébként soha nem kapott Nobel-díjat a felfedezéséért, holott két csillagászokból álló csapat, akik egymástól függetlenül kidolgozták a gyorsuló univerzum elméletét, 2011-ben megkapták a fizikai Nobel-díjat. Azonban Hubble-ről nevezték el a NASA legismertebb teleszkópját.

^[1]

Hubble 1929-ben publikálta a táguló univerzum felfedezését, azaz megfogalmazta a galaxisok empirikus Vöröseltolódás Távolság Törvényét, amelyből levezette a folyamatos tágulást. Ezt ma egyszerűen csak Hubble-törvénynek nevezzük. A vöröseltolódás egyébként galaxisok esetében jelentkezik, az elektromágneses hullámok hullámhosszának a kibocsátott hullámhosszhoz viszonyított megnövekedését jelenti. A vöröseltolódás növekedést mutat, míg a kékeltolódás a hullámhosszok rövidülését takarja. Hubble kimutatta, hogy egy galaxis minél messzebb van, annál gyorsabbnak tűnik a távolodása. A kozmikus expanziónak ezt az arányát Hubble-állandónak nevezzük.

Két évvel korábban azonban már megjelentek hasonló értekezések egy belga lapban, az Annales dela Societe Scientifiquede Bruxelles-ben (Brüsszeli Tudományos Társaság Évkönyvei). A tanulmány azonban nem kapott nagyobb tudományos érdeklődést, ami jól prezentálja az akkori tudományos világ működését is. Az értekezés szerzője, egy belga pap, Georges Lemaitre volt, aki Hubble-höz igencsak hasonló kutatásait és számításait fejtette ki a folyóiratban.

^[2]

Lemaitre ugyanazon vöröseltolódás-adatok alapján dolgozott, mint Hubble, és körülbelül ugyanazokat az eredményeket is kapta, amelyeket a másik csillagász két évvel később publikált. Lemaitre anyagát is kiadták angol nyelven, de csak 1931-ben, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society-ben (A Királyi Asztronómiai Társaság Havi Jegyzetei). Ebből a tanulmányból azonban hiányzott néhány kulcsfontosságú részlet, amelyek a belga kiadásban még szerepeltek. Ez találgatások sorát vonta maga után: vajon a Monthly Notices szerkesztősége vágta ki a bekezdéseket, vagy maga Hubble intézte el, hogy ne publikálják őket, ezzel bebiztosítva helyét a táguló univerzum egyedüli felfedezőjeként?

Mario Livio, a Nature tanulmányának szerzője és az Űrteleszkóp Intézet kutatója rengeteg kutatómunka után végre rájött a rejtély megoldására: Lemaitre maga fordította az anyagot angolra, és maga hagyta ki azokat a bizonyos részleteket. A belga ugyanis ezt írta a folyóirat szerkesztőségének címzett levelében: „Nem találtam szerencsésnek, hogy újra megjelenjen nyomtatásban a sokat vitatott teóriám a kozmikus expanzióról, mert nyilvánvaló, hogy nem generál semmiféle érdeklődést, és kihagytam egy apró geometriai jegyzetet is, amelyet helyettesíthetnek egy kisebb bibliográfiával az ősi és modern forrásanyagokból.”

^[3]

Azt, hogy Lemaitre miért hagyta ki ezt az igen fontos részt a tanulmányából, csak találgatni tudjuk. „Lemaitre levele által bepillantást nyerhetünk a korabeli tudóséletbe: a férfi nem akarta megszállottan bemutatni, hogy az övé volt az eredeti felfedezés. Mivel Hubble számításai már 1929-ben megjelentek, nem látta értelmét annak, hogy ismét kiadassa a sokkal kísérletibb stádiumban lévő korábbi kutatásait” – nyilatkozta Livio.

SpaceRef