A halászat miatt fokozottan veszélyeztetett kékúszójú tonhalak, úgy tűnik, fellélegezhetnek: a kutatók új, műholdas technológia segítségével feltérképezhetik élőhelyeiket, és megállíthatják az illegális túlhalászatot. A módszer végre pontot tehet a földközi-tengeri halászok és a környezetvédők sokéves háborújának végére.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) kifejlesztett egy olyan műholdas technológiát, amellyel hatékonyabban tudják nyomon követni a fokozottan veszélyeztetett kékúszójú tonhalak útvonalát, így fokozottabban tudnak fellépni az illegális túlhalászás ellen is. A modell a műholdak adatai alapján átfogó képet alakít ki a kékúszójú tonhalak földközi-tengeri élőhelyéről és mozgási útvonalairól. Ezzel a módszerrel sokkal precízebben tudják megállapítani, hogy mely területeken él nagyobb számban ez a halfaj, és ezért hol kell betiltani a nagy mértékű halászatot. Maire Geoghegan-Quinn az Európai Bizottság Kutatási és és Innovációs hivatalától így nyilatkozott: „Ez a modell segít életben tartani a kékúszójú tonhalak faját, és egyszerre foglalkozik a jövő két nagy globális feladatával: az élelmiszer-biztonsággal és a környezetvédelemmel. Jó példa arra, hogy a tudományos kutatások hogyan követik az Európai Unió elveit.”

^[1]

A Közös Kutatóközpont modellje lehetővé teszi a közel valós idejű táplálkozási és ívási területek feltérképezését. Az újdonság az benne, hogy figyelembe veszi a klorofill koncentrációját a vízfelszínen, a hőmérséklet-változásokat és a tengerfenék geográfiai sajátosságait, amelyek mind szerepet játszanak a halak életében.

Az eddigi modellezések egyértelműen kimutatták, hogy a kékúszójú tonhal táplálkozása és ívása megadott helyeken történik, ahová az állatok minden alkalommal visszatérnek. A leggyakrabban észlelt táplálkozási területek a Földközi-tenger északi részén találhatóak, az ívást pedig az állatok májusban a keleti részen kezdik, majd júliusban a nyugati részen fejezik be.

^[2]

A technológia segítségével azt is megállapították, hogy a táplálkozási és ívási területek a helyi időjárási körülményektől is függenek. Ez lényeges segítséget nyújt a kékúszójú tonhalak védett területeinek megállapításában.

A kékúszójú tonhalak (Thunnus thynnus) a Földközi- és a Fekete-tengerben honosak, a túlhalászás miatt számuk jelentősen csökken. A faj szerepel a Természeti Világszövetség Vörös Listáján. A Földközi-tengerben legalább 40%-kal kevesebb kékúszójú tonhal él ma, mint az 50-es években. A közelmúltban az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság megszigorította a halászatra vonatkozó intézkedéseket, de a legtöbben nem veszik figyelembe a szabályokat. Ez az új technológia most a környezetvédők segítségére lehet az ellenük folytatott harcban.

SpaceRef