Az országúton, a méteres hótól fehéren szikrázó stájer hegyek közt eltöltött hosszú órák után, mintha már nem is Stájerországban lenne, az utazó egyszer csak megérkezik a tartomány legtávolibb szegletébe, az eldugott kisvárosok, tömegtől mentes síterepek és ínyencségek hazájába, Ausseerlandba.   

Szerző: Vereczkei András

A „Stájer tenger” – mondják büszkén némi túlzással a helyiek az égbe törő csipkés sziklák közt megbúvó Grundlseere, mely itt, ezen a rózsaszínbe hajló téli alkonyon zöldesszürke jégtenger. A vége nem látszik, ahogy kelet felé bekanyarodik a hegyek közé. Hirtelen moraj hallatszik, a morajból lárma lesz, áthúz, olyan hangon, mint egy vadászgép. A gépet keresem az égen, kísérőm elmosolyodik: „Ez egy rianás volt” – mondja. Ha ez megnyugtat. De valahogy, tudatában az alattunk, azaz a – mint a rianás bizonyítja, a mozgásban lévő – jégpáncél alatti százméternyi mélységnek, aggódom. „Ugyan!” – legyint emberem, és a jég legközepén türelmesen ücsörgő lékhorgászokra mutat. Lassan kisétálunk a partra.

Elrejtve

Mozdulatlan a táj. Mintha a színek sem változnának. Mintha nem is volna karnyújtásnyira a befagyott Grundlseetől néhány kilométeres körön belül három síterep is. A környéket mégsem hatja át a nagyvilági síterepek tarka forgataga és zsivaja.

^[1]

A Grimming sziklájának roppant tömbje, valamint a festői Pürgg városka középkori erődített temploma által formált kapun keresztül közelíthető meg a stájer Salzkammergut régióhoz tartozó Ausseerland. Dél felől a közel 3000 méteres Dachstein csúcs és vonulata határolja, északról a sejtelmes nevű Totes Gebirge, a Holt-hegység. A sejtelmes név mögött egyszerű természeti jelenség áll: a területen, mint egy karszton, minden víz át-, illetve lefolyik.

Földrajzából fakadó elszigeteltségének köszönhetően Ausseerland a modern korban is megőrizte intimitását, hagyományokhoz való ragaszkodását. Az egykor évi 15–18 000 tonna kősót kitermelő ausseerlandi bányák évszázadokon át tisztes megélhetést biztosítottak az itt élőknek. Ma a festői, évszázados városkák, falvak és gazdaságok főleg a turizmusból és a saját termékekre épülő organikus vendéglátásból igyekeznek bevételt teremteni.

Magyarok a pályán

A fagyos napkelte halvány narancsra színezi a Backenstein Grundlsee fölé magasodó, szinte függőleges falát. A háttérben a Holt-hegység fehér hósipkás csúcsai a napos téli reggel ellenére is komoran tekintenek le az ébredő Ausseerlandra. A honfitársaink közt is népszerű Mondi-Holiday Grundlsee szálloda éttermében elfogyasztott bőséges, energiában gazdag finomságokból készült reggelit követően úgy érezzük, ideje volna már síelni.

^[2]

A völgyből induló felvonónál különösebb várakozás nélkül kerülünk sorra, és indulunk el a Holt-hegység csúcsai közt megbúvó Tauplitz síterep pályáira. Tauplitz minden tudásszintet kielégítő 27 pályájával nem tartozik a kicsi síterepek közé, ám a számos pálya ellenére nem áttekinthetetlen. Sok család hódol errefelé a téli hobbijának, az apróktól az idősekig, kiknek szinte légies mozgásából sokat ellesnek a fiatalok. Tauplitzon sok magyar szót is hallani; alig 200 kilométeride a magyar határ, így sok honfitársunk keresi fel a közeli síterepet. A jelentős számú magyar vendégnek köszönhetően több magyar síoktató is dolgozik a szezonban.

A délelőtti kiadós síelés és a menedékházban elköltött bőséges ebéd után jólesik ismét nekivágni a lejtőknek. Ám mire újra felcsatoljuk a léceket, a magas hegyekhez méltó módon az időjárás hátraarcot fúj. Erősödő széllel egy hidegfront éri el a vidéket nyugatról. Kelet felé még ragyog a nap, de a Dachstein tömbjére és a Holt-hegységre már bizarr kékesszürke fény vetül. A szél örvényekben kavarja a porhót, a sílift jégcsapoktól csipkés acéloszlopán a piros-fehér szélzsák kifeszül, metsző hideg lesz. Néhány lecsúszás még, erőből, becsületből, de magas hegyek közt jobb, ha az időjárás változásait tiszteletben tartjuk.

Órákkal később a Mondi-Holiday tágas, friss fenyőillatú szaunájában közel 100 fokon lazulnak a láb- és fenékizmok. Öreg síelők a szarvasfaggyúra és gyomorkeserűre esküsznek egy kiadós síelés utáni megváltásként. Előbbi külsőleg, utóbbi belsőleg! Mások a szauna jótékony hatását vélik üdvözítőnek. A megfelelő sorrendet betartva én a kettő kombinációjára esküszöm.

Brahms is

A zöld, sárkányszerű oroszlán kitátott szájából víz folyik, a sarkon hangosan zörögve egy lovas kocsi fordul be, a kocsis vidáman énekel. Hangulatkép Altaussee városkából. Harangoznak. Az egyik utcácska végén, a barna csónakház előtt fiatal férfi suhan hangtalanul az Altausseer see ónszínű jegén, lábán gyorsasági korcsolya. A férfi babakocsit tol maga előtt. Apa és gyerek csúszik végig a part menti villák előtt. „Via Artis” a sétány a neve, és a „békeidőket” idéző villákban időzött egykor számos híresség, többek közt Johannes Brahms, a neves zeneszerző és Klaus Maria Brandauer színművész.