A tiszta levegőjű Bakonyban járunk. Úti célunkat, a különös hangzású Döbröntét csak északi irányból, Gannán áthaladva lehet megközelíteni. Érdekességként említhetjük meg, hogy ez utóbbi településnévvel a Föld országai között nem csak hazánkban találkozhatunk. Lelkes falubeliek felkutatták, hogy Olaszország, Etiópia és Banglades mellett még az innen légvonalban 13 629 kilométerre lévő Pápua Új-Guineában is található egy hasonló nevű település. Kétségkívül jó ötlet volt ennek a rokonságnak utána járni, sőt szépen faragott útjelző oszloppal jelölni a világ különböző részein található Gannák irányait és távolságait.

Írta és fényképezte: Molnár Attila

A falu neve ismeretlen eredetű, a teleülés valószínűleg már a honfoglalás idején is lakott volt, azonban először csak egy 1171-ből keltezett oklevél említi, mint ajándékot a bakonybéli apátság részére. A törökdúlás idején elnéptelenedett apátsági uradalom felvirágoztatására a XVIII. században szabadmenetelű (szabad költözködési joggal rendelkező) stájer, bajor, bádeni és elnémetesedett horvát telepesek érkeztek a vidékre. A dolgos svábok számának megduplázódása miatt két önálló faluvá nőtte ki magát a birtok, melyek Kis- és Nagyganna néven külön-külön templommal, temetővel és iskolával rendelkeztek. A hajdani összlakosságnak manapság közel fele, azaz 324 fő él az 1942-ben egyesített településen. Az erőszakos népességtranszfereket és központosításokat megsínylette a község, így iskolába a szomszédos Pápakovácsiba kénytelenek járni a gyerekek. Pedig annak idején még a bakonyalji Ácsteszérről származó Táncsics Mihály is Gannán tanítóskodott! Biztató és örömteli jel, hogy még működik a nemzetiségi óvoda és egy németül éneklő asszonykórus is öregbíti a hagyományokat.

^[1]

A falu legismertebb nevezetessége a dombon álló, kétszintes katolikus kerektemplom, melynek altemplomában található az Esterházy Mauzóleum. A dúsgazdag főúri család udvari építésze, a tatai Angolpark műromját is megálmodó francia Charles Moreau 1818-ra fejezte be az épületet, ami a római Pantheon templomának kisebb léptékű mása lett. Az alaprajzában és nevében egyaránt a Szent Kereszt Felmagasztalása üzenetet közvetítő családi sírbolt kupolája elkészültekor Magyarországon a legnagyobbnak számított (16 méter átmérőjű és majdnem 7 panelemeletnyi magas). Gyantával átitatott fából hajlított gerendaváza még a XXI. század legmodernebb tudományos vívmányainak körében is technikai érdekességnek számít. Az Esterházy család fraknói és galánthai ágának sírtemploma másban is kiemelkedő jelentőségű, sajátos építészeti megoldásai miatt hazánk klasszicista egyházi építészetének egyik páratlan alkotása. Nyolc oszlopon nyugvó altemplomában az Esterházy família 52 tagjának földi maradványait bronz és vörös márvány szarkofágok őrzik. Nyughelyüket sajnos a kincskeresők többször feltörték és megbolygatták. A híres sarjak közül Ferenc, horvát bán és egyben Mária Terézia kancellárja, valamint Miksa, a Magyar Atlétikai Klub alapítója is e helyütt nyugszik. A tragikus sorsú Bálintot szintén ide temették, aki az Oszták-Magyar Monarchia moszkvai nagyköveteként az úgynevezett amerikai párbajban (a szemben álló felek húzás útján döntötték el, hogy melyiküknek kell egy előre meghatározott napon főbe lőnie magát) vesztette el életét. Az öngyilkos gróf menyasszonya a gannai temetést követően, három órán keresztül egyedül imádkozott elvesztett kedvese sírjánál, majd a fájdalomtól teljesen megőszülve sétált fel a föld alatti kriptától. A kapcsolódó történetek sorában essen szó a két méteres Pál huszárfőhadnagyról is, akinek rettenetes termete a világháborúban harcolva kimagaslott a lövészárokból. Hiába kérlelték katonái, hogy vigyázzon magára, és görnyedtebben járjon a frontvonalon, a válasza ez volt: „Egy Esterházy senki előtt sem hajt fejet!” A végső válasz meg egy célzott puskagolyó formájában érkezett. A sírboltnak ebbe a nehéz levegőjű, dohos és történelemmel terhes örökkévalóságba a kis ablakokon át mindig beszűrődik valamilyen kis fény, állandó bizonyságául annak, hogy az élet és halál határának félelmetes és titkokkal teli mezsgyéjén járunk. Az altemplom különös érdekessége, hogy kettős oltár található benne, mivel hagyományként itt egyszerre két pap misézett. Az egyik fehérben a még élő hívek, a másik pedig feketében az elhunytak lelki üdvéért.

^[2]

Az emlékhely előzetes bejelentkezés után látogatható, ám a századfordulón Amerikában boldogulást keresők emlékének állított Kivándorlási Emlékkereszt bármikor megtekinthető. Érdekes módon ezen a tájon kultusza van az Újvilágban szerencsét próbálók tömegeinek, akiknek emlékoszlopai számos környező településen is megtalálhatók. A kolhozosítás időszakában a lehengerlő nevű Roham téesz huzamosabb ideig működött a község földjein, így lépteinket stílusosan, rohamosan gyorsítva érjük el Ódöbrönte néhány portából, köztük négy napraforgós minősítésű vendégházából álló településrészét. Eredetileg ez volt következő célpontunk, Döbrönte ősi településmagja, ám ennek napjainkban már nyomát sem találjuk. Gannáról az országutat vagy akár a Bitva-patakot is követhetjük, mert mindkettő a közkedvelt üdülő-zsákfaluba tart.

A két község szoros szimbiózisban él egymással, hiszen közös körjegyzőségük, sportegyesületük és összekötő kerékpárútjuk is van. Továbbá a döbröntei templomot, melynek főoltárját egyetlen márványtömbből faragták ki, a gannai kicsinyített másaként tartják számon, plébániája pedig annak filiáljaként működik. A falu nevezetessége a sziklagerincen magasodó Szarvaskő vára, ami a vérzivataros századok távlatából, még romjaiban is impozáns ékessége a környéknek.

^[3]

Döbrönte a Csák nemzetség birtokának része volt, és a közeli ugodi vár központi uradalmához tartozott. Nagy Lajos királyunk 1367-ben adott engedélyt kedvelt udvari emberének, Himfy Benedek pozsonyi ispánnak, hogy kővárat emeltessen az ék alakú sziklaplatón. Az újonnan épült erődítményt ekkor már ,,quod nova impositione Zarwaskw appelamus”, azaz Szarvaskő néven említik. A XV. század elejére a nemesi család politikai befolyása lehanyatlott, ezért a környékbeli földesurak állandóan zaklatták a birtokot, és egyre nagyobb területeket ragadtak el a jogos tulajdonosoktól. Mindezt tetézve 1401-ben még az a csúfos eset is megtörtént, hogy a rátóti Gyulaffyak felhergelt dárdásaikkal támadták meg, és galád módon fosztották ki nemcsak a falut, hanem magát a várat is. Mivel jószágaik bevétele ezidőtájt erősen lecsökkent, maga a Himfy família is hamar a rablólovagok szintjére süllyedt. Dacára annak, hogy zágrábi püspökként, illetve visegrádi várnagyként igen becses posztokon ültek családfői a középkori vallási és politikai körforgásban. Leghírhedtebb portyázásuk során 1464-ben a családtagok fegyveres szolgáikkal és cseh zsoldosokkal rabolták ki a Szent Márton-hegyi  (ma Pannonhalmi) Bencés Apátságot, jelentős értékű kegytárgyaktól fosztva meg a szerzeteseket és ezáltal magát a királyt is. Ezt a rebelliót már Hunyadi Mátyás sem tűrhette, így a család birtokait elkobozta és bizalmasának, Kanizsai Lászlónak adta át. A vagyon azonban rövidesen ismét visszatért a garázda Himfyek tulajdonába, akik az orvgyilkos útonállás helyett az utódlás gondjait állandó birtokperekkel és folytonos viszálykodással tetézték. Szorult helyzetükben később 1100 aranyért kényszerültek elzálogosítani a bakonyi birtokot Szentgróti Jánosnak és Hagymássy Miklósnak. Így az erősségből önhibáján kívül kiszorult Lőrinc úr megtámadta, és ki is fosztotta saját egykori várát. Ezen időknek állít örök emléket Kisfaludy Sándor ütemhangsúlyos verselésű Himfy szerelmei-ciklusával.

^[4]

A vár azonban újra visszakerült a család tulajdonába, amikor Himfy Imre 1496-ban feleségül adta Orsolya nevű leányát a bándi tornyot bíró Essegvári Ferenchez, aki áttette székhelyét a zálogba vett döbröntei fészekbe. A mohácsi csata utáni időszakban a tulajdonosok megerősítették kiváltságaikat, felújították az elhanyagolt falakat, és a kor hadászatának megfelelő vastagságú rondellát építettek, aminek lőréseiből és teraszáról pusztító ágyútűz alá vehették a kapura törő, lapos felszínen felvonuló ellenséget. A körbástya, az emeletes palotaszárny, a szárazárok védműve és a földsánc nyomai ma is messziről látszanak. Nádasdy Tamás nádorispán 1555-ben keltezett jelentésében még ép várként szerepel Döbrönte, bár az erődítést ekkor már odarendelt királyi őrség is vigyázta. A vár pusztulását talán egy portyázó török csapat okozhatta, akik valószínűleg felgyújtották. A gazdátlan és lakatlan romot később a környékbeli lakosság ház- és templomépítkezéshez szisztematikusan bontotta, és ingyenes kőbányának használva hordta széjjel. A helyiek olyannyira el is szoktak a háborúskodástól, hogy 1848-ban a toborzásra érkező nemzetőrségbe csak kényszerrel sikerült besorozni a falubeli fegyverképes férfiakat. Savanyó Jóska, az utolsó bakonyi betyár sem önként, hanem menekültében éjszakázott Döbrönte romjának oltalmában.

^[5]

A vár belső része szépen rendezett, szemétgyűjtőkkel ellátott, gyomoktól és cserjéktől megtisztított, szabadon látogatható emlékhely. Kilátópadjairól hosszan lehet szemlélni a csodálatos panorámát, az ide látszó Somló vulkánját vagy éppen az alant nyújtózkodó falut, melynek házai kizárólag a Várhegy déli lábánál, annak út felőli oldalán találhatók. A történelmi helyszín históriáját a játszótérnél elhelyezett emléktábla ismerteti.

A hagyományos várünnepséget általában szeptember utolsó hétvégéjén tartják. Az őszi mulatságot azután a tél örömeinek hódolók váltják fel a síházban és a kampós felvonón – amit a szóbeszéd szerint az egyik pápai gyár dolgozói kollektívája fusizott össze még a nyolcvanas évek szabad szombatjain – no meg a külön szánkópályával rendelkező,500 méterhosszú középhegységi sípályán. Amint leereszkedünk az erőd ormáról a vízmosás felől, rögtön kis fahídon át érjük el a község temetőjét. A kövek között számos régebbi sváb sírjelet láthatunk, majd tovább haladva a főutcán feltűnik, hogy minden kutya az udvarból nyíló pincék tetejéről őrzi a reá bízott, rendezett házat.

A hagyományos, tornácos építkezés ékes példái, a falusi szálláshelyek, illetve turistaházak mellett egy hivalkodástól mentes, minőségi négycsillagos hotelt is talál itt az ember. A fedetlen úszómedence széléről fenséges panoráma tárul a szikrázó napsütésben fürdő, múltról regélő várfalakra. A mindennapi kényeztetés wellness szolgáltatás, salakos teniszpályák, minigolf és borozó formájában is megadatik, de a tereplovaglás, rókavadászat és sétakocsikázás kedvtelésének is gyakorta hódolnak az itt pihenő vendégek. Sőt még az is előfordulhat, hogy az ízletes bakonyi szelet után gólyalábon járókba, kötélhúzó csapatokba vagy éppen a Köves-patakon sörösládákkal átkelő outdoor tréningezőkbe botlik az ember. A falu másik tornya fából épült, magánterületen áll, és szöges kerítését vadul ugató pásztorkutyák őrzik. Az Ödön-forrást már meg sem nézhetjük, mert a csermely medrét szegélyező szántóföldet rövidesen gigantikus beruházáshoz parcellázzák fel.