Ismeretlen eredetű, római korban készült épületegyüttes maradványait találták meg az angliai Norfolk közelében. A kutatók szerint a lelet egyedülálló, és csak találgatni tudnak, hogy kik építhették.
A különleges, „szárnyas” épületet a Nottinghami Egyetem és a Norfolki Régészeti és Történelmi Kutatócsoport tudósai találták meg nem messze az ókori Venta Icenorum várostól. A régészek csak találgatni tudnak, hogy kik emelhették a valószínűleg templomként funkcionáló épületet, formája és építési módszerei ugyanis páratlanok a római kultúrában.
A rejtélyes épület alakja nem hasonlít egyik római épületére is, pedig „a rómaiak előre meghatározott, fix építészeti formák alapján dolgoztak” – nyilatkozta a LiveScience-nek William Bowden, a Nottinghami Egyetem professzora, és az épületről szóló tanulmány szerzője. Az ilyenfajta „szárnyakkal” rendelkező épületnek nincs párja a római építészetben. „Nagyon ritka, ha egy olyan épületet találunk, amelyet nem tudunk párhuzamba vonni egy másikkal” – fejtette ki Bowden. –„Nehéz megmondani, hogy mit akartak elérni azzal, hogy ilyen formára építették.”
A szárnyak egy nagyobb, komplex épületegyütteshez tartozhattak. A két szárny egy középső, négyszögletű teremhez kapcsolódik. A légifelvételek alapján úgy tűnik, hogy van egy ovális vagy sokszögletű terem és egy szentély is az épülettől keletre.
A két szárny és a négyszögletes terem falai vékony agyag- és krétarétegből készültek. „Ez arra utal, hogy az épület nagy része meglehetősen könnyű volt, talán fából és agyagfalakból állt, és nádtetővel fedték be” – magyarázza Bowden. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy az épületet nem tervezték hosszú távú használatra.
A központi terem azonban már keményebb, strapabíróbb anyagból készült: mész-habarcsot kevertek össze agyaggal, apró kövekkel és téglával. A termet valószínűleg cseréptető fedte. „A római cserepek nagyon nehezek” – mondja Bowden.
Nagyon kevés tárgyleletet találtak az épület romjai között, részben valószínűleg azért, mert Anglia ezen részén gyakori, hogy az emberek fémdetektorokkal keresnek olyan tárgyakat a földben, amelyeket eladhatnak. Valószínűleg számos tárgylelet erre a sorsra jutott. A megtalált leletekről pedig rendkívül nehéz megállapítani, hogy valóban a rejtélyes épülethez kapcsolhatók-e, annak pusztulása után ugyanis egy másik, díszes épületet emeltek a helyére, amellyel szintén összekapcsolhatóak. A kutatók találtak néhány háborítatlan réteget, de a tárgyleletek száma itt elenyésző. Ez is azt bizonyítja, hogy az épületet nem használhatták sokáig. A kutatók arra is gondoltak, hogy a templomot vagy szentélyt valószínűleg egy jeles eseményre emelték, és használat után szinte rögtön le is bontották.
Az ismeretlen eredetű épületet körülbeül 1800 évvel ezelőtt építhették. Britanniában ekkoriban nem volt épp békés a közhangulat: a rómaiak elfoglalták a birodalmat, amai Norfolkterületén élő incenusok pedig próbálták visszaverni támadásaikat. Az incenusokról Tacitus Annales (Évkönyvek) című művéből tudunk meg többet: a rómaiak tőlük próbálták meg elvenni földjeiket, de azok a csendes engedelmesség helyett szembeszálltak Claudius római uralkodóval. Végül lázadásukat leverték, de a környéken még sokáig népükre jellemző villákat emeltettek, mintegy passzív tiltakozásképp a római elnyomás ellen. Az incenusoknak azonban egyszerű építészetük volt, nem olyan bonyolult, mint a most feltárt épület lehetett. Akkoriban Norfolk vadabb, erdősebb terület volt, mint ma, az incenusok istenei pedig szorosan kapcsolódtak a fákhoz, a forrásokhoz és az erdőhöz, így akár nekik emelt templom is lehetett a rejtélyes, szárnyas épület.
Forrás: LiveScience