A Yale Egyetem kutatói készítettek egy modellt arra, hogy százmillió év múlva hogyan fog kinézni Földünk felszíne: Amerikai és Ázsia egy szuperkontinenssé olvad össze a bolygó északi féltekéjén, körbezárva az Északi-sarkot.

Ahhoz, hogy a geológia ezen területén bármi újat, jövőbe mutatót tudjunk alkotni, vissza kell néznünk a nem kevésbé ködös és ismeretlen múltba. Kutatók feltételezik, hogy lehetett egy Vaalbara nevű szuperkontinens, amelyből 1,3 milliárd évvel ezelőtt kialakult a Rodinia. A Rodinia darabokra szakadt, majd kialakult a Gondvána őskontinens. A szélesebb körben ismert őskontinens, a Pangea „csupán” 250 millió évvel ezelőtt alakult ki. A Pangea darabjainak vándorlásával jött létre bolygónk azon arca, amelyet most ismerünk.

^[1]

Az 1990-es években kezdődtek meg a jövőbeni bolygóképpel kapcsolatos kutatások. Az első kutató, aki felvetette Amázsia lehetőségét, a Harvard Egyetem professzora, Paul Hoffman volt. Egészen idáig két lehetséges verzió létezett azzal kapcsolatban, hogy hol alakul majd ki pontosan ez a szuperkontinens – most azonban a Yale Egyetem kutatói, úgy tűnik, megoldást találtak a problémára.

David Evans, a Yale professzora két végzős diákkal, Taylor Kiliannel és Ross N. Mitchell-lel az ősi kőrétegek mágnesességét tanulmányozta, hogy megtudják, hogyan helyezkedtek el régen. Azt is megvizsgálták, hogy a kontinens alatti rétegek hogyan befolyásolják a kontinensvándorlást.

„Az amerikai kontinens a Csendes-óceán területén marad” – írták a kutatók a Nature ^[2]tudományos folyóiratban. –„Bezárja a Jeges-tengert és a Karib-tengert is.” Amázsia tehát az Arktisz környékén, az északi féltekén fog megjelenni, Pangeától 90 fokkal arrébb.

A Yale Egyetem kutatóinak teóriája azért lehet helytálló, mert a korábbi szuperkontinensek is 90 foknyira alakultak ki egymástól.

Forrás: Discovery News