Egy titokzatos társaság, amely mindenhová beférkőzött, amelynek olyan emberek is tagjai voltak, akikről gondolni sem mertük volna. De mi is az a szabadkőművesség tulajdonképpen? Szekta? Vallásos gyülekezet? Egyfajta ősi szakszervezet? Egyik sem, és egyben mindegyik.

A szabadkőművesek világa már Dan Brown előtt is izgatta az emberek fantáziáját: mint minden titkos társasághoz, ehhez is rejtélyes jelentéseket és sötét titkokat társítottak. A szabadkőművesség mégis rengeteg híres, befolyásos és elismert embert köreibe csábított. Vajon mi lehetett ennyire vonzó, ennyire ellenállhatatlan egy ilyen titokzatos, tévesen sátáni eredetűnek képzelt testvériségben?

^[1]

Szabadkőművesek Londonban

Az első szabadkőművesek

Nem tisztázott, hogy a szabadkőművesség kikre és milyen időszakra vezethető vissza: ők maguk úgy vélik, hogy a szabadkőművesség egészen Salamon király uralkodásának idejéből maradt fenn évezredeken keresztül. Központi mitológiájuk a Hiram-legenda köré épül: eszerint Hiram Abif, Salamon templomának építészmestere és az ott dolgozó kőművesek voltak az első szabadkőművesek. Hiramot három kőművessegédje gyilkolta meg, amikor ő nem volt hajlandó elárulni nekik a szabadkőművesek titkait, a „megismerés titkos szavait”. Salamon király azonban „egy oroszlán mancsának erős fogásával” talpra állította, tehát feltámasztotta. Ez a legenda egyébként 1723 és 1738 között vált a szabadkőműves legendárium részévé. A származtatás e formája szerint a szabadkőművesség az ókori misztériumvallások első modern formája.

A templomosok és a Rosslyn-kápolna

Néhány elképzelés – és a Dan Brown-féle A da Vinci-kód című regény is erre erősít rá – a szabadkőművesség a templomos lovagok korára vezethető vissza. Kétségkívül ez a legromantikusabb és leginkább vadregényes magyarázat: a szabadkőművesség a 14. század elején, Skóciában alakult ki azokból a templomos lovagokból, akik ide menekültek Franciaországból, miután ott üldözni kezdték a lovagrendet. A templomosok egyébként egy katonai jellegű szerzetesrend tagjai voltak, amelyet az első keresztes hadjárat idején (1095-1099) hoztak létre, hogy megvédjék a keresztény zarándokokat.

^[2]

Illusztráció a templomosokról

200 év alatt azonban annyira megerősödtek, hogy csupán a pápának tartoztak elszámolással – ez pedig hatalmas fenyegetéssel járt az állam számára. 1307-ben IV. Fülöp francia király eretneknek nyilvánította és kiűzte a templomos lovagokat az országból. Ehhez a történelmi változathoz kötődik a skóciai Rosslyn-kápolna legendája is, és mégis, érdekes módon visszanyúlik Salamon király templomához: a kápolnát ugyanis a templom kicsinyített másolatának tartják. Három oszlopából a két elsőt Boáz és Jákin oszlopaival azonosítják, míg a kápolna többi részében Ezékiel próféta látomásának kőbe öntött változatát vélik felfedezni. Ezen jellemzők miatt egyesek úgy vélik, hogy az épület titkos tudást rejt, szerkezete és az alatta elhelyezkedő kripta a templomosok titkos tudását őrzi. A kápolnában található egy faragás is, amely egy szabadkőműves-beavatást ábrázol, méghozzá egy templomos lovag beavatását a szabadkőműves páholyba. A tudomány mai állása szerint azonban a kápolnához csak később építették hozzá azokat a díszítéseket, amelyek szabadkőművességre utalnak: az 1860-as években nagyszabású átépítéseket kezdeményeztek, a munkálatokat pedig egy ismert szabadkőműves, David Bryce vezette. A kápolnáról egyébként olyan történetek is szárnyra kaptak, hogy a templomos lovagok itt temették el Szentföldön talált mesés kincseiket.

^[3]

A Rosslyn-kápolna

Katedrálisépítők

A harmadik, legvalószínűbb eredetmagyarázat a középkori katedrálisépítőkig nyúlik vissza: a zárt céhekbe tömörült kőművesek ugyanis annak érdekében szövetkeztek, amit ma „operatív művészetnek” neveznek. A középkori kőművesmestereket nem úgy kell elképzelnünk, ahogy a mai kőműves szakma művelőit: ezek az emberek a társadalom felsőbb rétegeibe tartoztak, hivatásukhoz hozzátartozott a szellemi nevelés és a vallásosság is. A szabadkőműves kifejezés valószínűleg onnan ered, hogy míg a kőművesmesterek egy osztály elit tagjai voltak, és szabadon utazhattak, ez a szolgáknak nem adatott meg – így egyfajta megkülönböztetésként magukra aggatták a „szabad” jelzőt, amely az évszázadok alatt rajtuk ragadt.

^[4]

Középkori kőműves céh

A kőművescéheket a középkorban azért hozták létre, hogy mesterségük titkait őrizzék – a szabadkőművességben oly fontos szerepet játszó titkos jelszavak és kézfogások eredetileg a kőművestitkok megtartását szolgálták. Ekkoriban minden tudós és művész szigorúan őrizte saját alkotásait és eszméit: Leonardo da Vinci is számos esetben titkosírással jegyezte le titokzatos szerkezeteinek mechanikai jellemzőit. Ugyanez volt a helyzet a kőművesekkel is: a céhek féltve őrizték mesterségük titkait mindenki előtt. A kőfaragó szerszámok és eszközök pedig lassan erkölcsi értékek jelképeivé váltak. A kőművesmesterek tudásukat allegóriákon, metaforikus történeteken keresztül adták át utódaiknak. A mai jelképes szabadkőműves szertartások tehát valószínűleg erre az időszakra vezethetők vissza.