Szenzációs eredményt hozott az a kutatási projekt, amellyel a Kelet Ausztrál Egyetem tengerbiológusai a földközi-tengeri neptunfűmezők szaborodásbiológiai sajátosságait vizsgálták.  A Spanyolország és Ciprus közötti 3.200 kilométeres szakaszon összesen 40 különböző kiterjedésű neptunfűmezőről gyűjtöttek DNS mintákat. A genetikai analízis eredménye szerint, a tengerífű telepek sokkal régebbiek,  az eddig feltételezetteknél. A “legfiatalabb” vízalatti rétek 12.000 évesek, de olyan mezőket is sikerült azonosítani, amelyek életkora közel 200.000 év. A neptunfűmezők többsége átlagosan 100.000 éves.  A telepek igen magas élettartama összefüggésben állhat a növények nem ivaros, vegetatív, sarjadzással történő szaporodási módjával, valamint azzal  a tulajdonságukkal, hogy szélesen kiterjedt gyökérhajlataikban, az ún. rizómákban nagy mennyiségű tápanyagot képesek felhalmozni. Az ausztrál tengerbiológusok vizsgálati eredményeiket a PLoS ONE tudományos szaklapban tették közzé.

^[2]

A neptunfűmezők számos fajnak biztosítanak élőhelyet

A gyöktörzsek horizontális növekedése évente elérheti a 10-15 centimétert. Ezzel a viszonylag gyors növekedéssel magyarázható, hogy a lapos, homokos, illetve finomüledékes aljzaton rendkívül kiterjedtek lehetnek a mezők.Vannak olyan víz alatti egybefüggő ”rétek” amelyeknek a hossza eléri a 16 kilométert is.   A neptunfűmezők  a Földközi-tengerben ökológiailag  kiemelt jelentőségüek.Ezért is jelent komoly fenyegetést a Monacói Akváriumból 1984-ben emberi figyelmetlenség miatt Földközi-tenger vizébe került, trópusi eredetű tiszafalevél-moszat (Caulerpa taxifolis) agresszív terjeszkedése, mivel az egyre több területen kezdi kiszorítani élőhelyeiről az őshonos neptunfüvet.