A Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus professzor által vezetett ICARUS kutatócsoport március 16-án tette közzé a genfi székhelyű Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) fénysebességre vonatkozó, és múlt év szeptemberi mérését cáfoló kísérleti eredményét. Mint ismeretes, a CERN kutatócsoportja 2011 szeptember 22-én jelentette be, hogy az OPERA projekt keretein belül elvégzett kísérleti mérésük szerint, a genfi laboratóriumból a 730 kilométeres távolságra fekvő, az Olasz Nemzeti Atomfizikai Intézet Gran Sasso-i állomására kilőtt neutrinó nyalábban, az elemi részecskék sebessége valamivel meghaladta a fény sebességét.

^[1]

 A CERN mérése a neutrinók sebességére 300.006 km/sec értéket kapott, amely meghaladja a vákumbeli fénysebesség, mint fizikai állandó kereken 299.792 km/sec értékét. A CERN által közzétett eredmény rendkívül nagy visszhangot váltott ki szakmai körökben, hiszen annak valósága megkérdőjelezné Einstein speciális relativitáselméletének azt a modern elméleti fizikában axiómaként elfogadott tételét, amely szerint a fénysebesség abszolút állandó. A kísérlet eredményének közzététele után azonnal felvetődött a kontrollmérések szükségessége, mivel maguk a CERN szakemberei sem zárták ki a mérési hiba lehetőségét. Az ICARUS november végi ellenőrző kísérlete nem erősítette meg a CERN eredményét, sőt felvetődött, hogy a mérőműszer mikro elektromos hibája okozhatta a téves eredményt. A mostani kísérlet újfent megerősítette, hogy a CERN mérése téves volt.

  ^[2]

 Jelenlegi ismereteink szerint, a vákumbeli fénysebesség minden vonatkozási rendszerre érvényes fizikai állandó, amelynek pontos értéke 299 792 458 méter/secundum, és semmilyen hatás sem terjedhet gyorsabban e sebességnél. ( A fizikában már régóta ismert jelenség, hogy a vákumon kívüli közegben a fény sebessége a közeg sűrűségének függvényében, különböző lehet.)

^[3]

Olaf Roemer mérte meg először a fény sebességét

 Az egyetemes tudománytörténetben Olaf Roemer dán csillagásznak sikerült először relatív pontossággal megmérnie a fénysebességet. Roemer 1685-ben a Jupiter holdak fogyatkozásából számította ki a fény sebességét, amelyre 223.000 km/sec eredményt kapott. (Figyelemmel a 17. század végi műszerek fejlettségére, ez impozánsan jól közelítő értéknek tekinthető.)

^[4]

 A 20. század legnagyobb elméleti fizikusa, Albert Einstein 1905-ben publikált „A mozgó testek elektrodinamikájáról” című cikkében – amely speciális relativitáselméletként vonult be a köztudatba – fektette le azt a tételt, hogy a fénysebesség állandó, és független a megfigyelő mozgásától. Ez volt az egyik fundamentuma a később publikált általános relativitáselméletnek, illetve az Univerzum átfogó fizikai értelmezését megkísérlő einsteini kozmológiának. Einstein behatóan tanulmányozta a fény viselkedését, és ő volt az, aki felismerte a fény kettős, részecske illetve hullám természetét, feloldva ezzel Maxwell  elektromágneses, illetve Planck  kvantum (részecske) természetre vonatkozó elméletei közötti ellentétet. ( Albert Einstein 1921-ben a fényelektromos jelenségek területén kifejtett alapvető jelentőségű munkásságáért nyerte el a fizikai Nobel-díjat.)

  ^[5]

Az ICARUS mostani kísérleti mérése egy további, áprilisban vagy májusban végrehajtásra kerülő kontroll mérési sorozat előkészítésének része. Mindenestre, az einsteini törvények egyelőre kikezdhetetlennek bizonyultak