Nemzetközi kutatócsoport nyomkövető rendszer segítségével vizsgálta a csendes-óceáni kérgesteknősök vándorlási útvonalait. A csendes-óceáni veszélyzónák azonosítása mérföldkő lehet a krétakor óta fennmaradt, mára a kihalás szélére sodort teknősfaj megmentésében
A kérgesteknős (Dermochelys coriacea) a világ legnagyobb teknősfaja, testhossza elérheti a 2 métert, súlya pedig a 700 kilót (a rekordot egy Wales partjainál talált 916 kilogrammos példány tartja). A világszerte elterjedt tengeri óriásokra a halászhálók jelentik a legnagyobb veszélyt, olyannyira, hogy a Csendes-óceán keleti partján élő kérgesteknős populáció 90%-kal megfogyatkozott 1980 óta. A hím egyedek sosem hagyják el a vizet, és a nőstények is csak 3-4 évente látogatják meg a partszakaszt, ahol ők is születtek, hogy lerakják tojásaikat. Tudósok szerint azonban 1000 kisteknősből csupán egy éri meg a felnőttkort, és az emberi felelőtlenségnek hála, a felnőtt csendes-óceáni kérgesteknősök száma drasztikusan csökken, ami kevesebb ivadékot, és ezáltal a populáció kihalását okozhatja.
A faj megmentése érdekében a kutatók nyomkövető rendszerrel vizsgálták a kérgesteknős csendes-óceáni populációit, melynek köszönhetően sikerült pontosan beazonosítani azokat a veszélyzónákat, ami segíthet megmenteni ezt az ősi, alig ismert, ám mára már kritikusan veszélyeztetett hüllőfajt.
A nemzetközi kutatócsoport tagjai 135 kérgesteknős páncéljára erősítettek nyomkövető eszközt, mellyel a Costa Rica-i, mexikói, indonéz és a kaliforniai partokon fészkelő teknősök migrációját követték nyomon. Kiderült, hogy az Indonéziában fészkelő egyedek viszonylag nagy utat tesznek meg táplálékkeresés közben: a Dél-Kínai-tenger, Ausztrália délkeleti, sőt, az Egyesült Államok nyugati partjára is ellátogattak. Ez a földrajzi szétszóródás egyrészt előnyös az állomány túlélésének érdekében, mivel a teknősök nagyobb eséllyel találnak táplálékot, másrészt viszont jobban ki vannak téve a halászhálók által okozott fulladás veszélyének.
A Csendes-óceán keleti részén fészkelő populációnak egészen más a migrációs mintája. A Costa Ricában és Mexikóban fészkelő kérgesteknősök általában a Pacifikum délkeleti, főleg part menti vizeiben keresik a fő táplálékként szolgáló medúzákat. A szűkebb körben mozgó keleti parti teknősök viszont sokkal jobban ki vannak téve a medúzaállományban történő változások hatásainak.
A kérgesteknősök azonosított vándorlási útvonalainak térképe
A nyomkövető rendszernek köszönhetően ma már többet tudunk ezeknek a csodálatos és ritka tengeri óriásoknak a szaporodási és vándorlási szokásairól. Ha sikerül a halászati stratégiát megalkotó törvényhozók döntését befolyásolni, és a halászatot szabályozni fogják az év bizonyos szakaszaiban, akkor van rá esély, hogy a kérgesteknősök megmeneküljenek a kihalástól.
Lábady Bea
Forrás: Discovery News, The Leatherback Trust
Térkép: University of Maryland Center for Environmental Science
