Montana amerikai állam keleti részének egy csöndes sarkában, az aranyló prérin, hatalmas kék ég alatt hetvenegy bölényborjú száguld ki a karámból, és a port felverve gyorsan csatlakozik a több száz különböző korú amerikai bölényből álló csordához. A borjak a kanadai Elk Island Természetvédelmi Területről érkeztek, és a vidéken valaha élt bölények egyenes leszármazottai. A XIX. század végén néhány állatot sikerült megmenteni a vadászoktól, és nyugodt körülmények között tovább tenyészteni a határ másik oldalán.

Mielőtt az európaiak megérkeztek Észak-Amerikába, becslések szerint hatvanmillió bölény élt a végeláthatatlan prérin. Az 1830-as évektől kezdve azonban módszeresen ölték őket, míg végül csak nagyon kevés maradt belőlük. Egyrészt a bőrük miatt vadásztak rájuk, másrészt azért, mert útjában voltak a telepeseknek. Az olyan vadnyugati “hősök”, mint Buffalo Bill, ezrével mészárolták le őket.

Pusztításuk mögött végül az a politikai szándék is meghúzódott, hogy megfosszák legfőbb élelemforrásuktól a bennszülött indiánokat, és ezzel rezervátumokba kényszerítsék őket. A bölényborjak március eleji “hazatérését” nem véletlenül figyelték túlcsorduló érzelmekkel a gros ventre, valamint a salish és kootenai törzs tagjai.

^[1]

Buffalo Bill

“A bölények Montanába történő visszatérése mögött az a szándék húzódik, hogy létrehozzák az Egyesült Államok legnagyobb vadrezervátumát” – mondta Sean Gerrity, az American Prairie Reserve (APR) nevű környezetvédelmi és jótékonysági szervezet elnöke a The Economist brit hírmagazinnak. Az ötlet gazdái azt akarják, hogy a vad bölények újból szabadon száguldozhassanak a hatalmas, 9.9 millió hektáros, háborítatlan prérin.

Az afrikai Serengeti amerikai változatának létrehozása igen komoly vállalkozás. A fenntartható ökoszisztémának képesnek kell lennie arra, hogy megbirkózzon tüzekkel, betegségekkel és a terület egy részén a téli eljegesedéssel. Ráadásul a rezervátum nemzetközi jelentőségű létesítmény lesz. A mezőgazdasági hasznosítás szempontjából is értékes füves területek ugyanis rendkívül kis hányadát adják a természetvédelmi területeknek Amerikában és világszerte. A mérsékeltövi préri a legkevésbé védett természetes élőhelyek közé tartozik.

^[2]

A bölények visszatérnek otthonukba

Az APR jelenleg mintegy évi 6 millió dollárt költ, elsősorban földvásárlásra, és őszre 270 ezer holdra nő a tulajdonában lévő vagy általa bérelt terület. A föld megszerzése után az egyik legelső munka, amit a szervezet elvégeztet, a kerítések elbontása lesz. Nem ritka az olyan birtok, amelynek 800 mérföldnél is hosszabb kerítése van. Az APR a saját és köztulajdonban lévő földek egybekapcsolásával kívánja létrehozni a természetvédelmi területet. Bár a föld olcsó, holdanként 450 dollár körül van az ára, a szervezetnek 330 millió dollárra lesz szüksége a tervezett területnagyság eléréséhez, és további 120 millióra ahhoz, hogy létrehozza a fenntartással foglalkozó, a legeltetési jogokért fizető alapítványt.

Kelet-Montanában könnyű földet venni. A vízhiány miatt nehéz a gazdálkodás a vidéken, és a farmerek gyerekei közül egyre kevesebben lépnek szüleik nyomdokaiba. A még működő gazdaságokat lényegében az a támogatás tartja fenn, amelyet az állami földeken minden szarvasmarha után havonta 1,35 dollár legeltetési díjat felszámoló kormányzattól kapnak.

^[3]

Montana csodálatos hegyvidékei

Tizennégy év múlva, a bölények természetes termékenységének köszönhetően, az APR-nek több mint 5000 állata lesz, a legnagyobb csorda a világon. Ami különösen fontos, ez a csorda teljesen mentes lesz a szarvasmarhagénektől, szemben más amerikai bölénycsordákkal, amelyekben előfordulnak szarvasmarha és bölény kereszteződéséből származó egyedek. Az amerikai bölény jelenleg hivatalosan haszonállatnak minősül, de ha Sean Gerrity elképzelése megvalósul, akkor egy napon újból vadállattá fogják minősíteni.

A helyreállítási terv része egy másik kulcsfontosságú faj, a prérikutya visszatérése korábbi élőhelyére. Az állat valójában egy kis rágcsáló, amely nagy kolóniákban, földbe vájt üregekben él. Akár a préri kedvenc hamburgerének is lehet nevezni, mivel megfelelő táplálék minden ragadozó számára, a bagolytól a héján át a rókáig, sőt a farkasig.

^[4]

Prérikutyák (fotó: Bagosi Zoltán)

A farmerek azonban utálják, mert szerintük a prérikutya odúi veszélyt jelentenek a szarvasmarhákra nézve, ezért méreggel irtják. Az APR most azt tervezi, hogy “természetbarát” minősítő címkével látja el azt a marhahúst, amely a prérin élő állatokat kímélő gazdaságokból kerül ki. A világ sok részén az ilyen címke lehetővé teszi a termelőknek, hogy felárral értékesítsék termékeiket.

Gerrity szerint a rezervátum létrehozása évtizedekig tart, de egyszer eljön az az idő, amikor az amerikaiak saját országukban szafárira indulhatnak, és a kerítésektől szabaddá tett prérit bejárva gazdag állatvilágban gyönyörködhetnek.

Amikor Thomas Jefferson elnök megbízásából Meriwether Lewis and William Clark felfedezők 1805-ben Montanába érkeztek, változatosabb állatvilágot találtak, mint útjuk korábbi szakaszain: jávorszarvasokat, antilopokat, szarvasokat, hódokat és grizzliket láttak, a bölények pedig tízezres csordákban legeltek.

Forrás: MTI