Háromszázmillió éves fosszílizálódott erdőt fedeztek fel az Egyesült Államokban, Illinois szövetségi államban.
Az őskori erdő maradványait nyolc működő szénbányában találták meg, a megkövesedett leletek 75-245 méteres mélységben helyezkednek el. Az erdő kiterjedését másfélszáz kilométerre becsülik, vagyis legalább ötvenszer nagyobb a korábban felfedezett fosszílizálódott erdőknél.
Teljes fák, páfrányok, de még svábbogarak szárnyai is fosszílizálódtak a karbon időszakban (kőszénkorban), amikor a globális felmelegedés következtében megemelkedett a vízszint, és az áradások üledékkel temették be az erdőket. “Ez az erdő abból az időből származik, amikor Észak-Amerika és Európa az Egyenlítő környékén helyezkedett el, és területüket trópusi esőerdők borították. A fantasztikus fosszíliák ebbe az elveszett világba engednek betekintést” – magyarázta a feltárásokat végző Howard Falcon-Lang, a londoni Royal Holloway Egyetem paleontológusa.
A szerves anyagok hihetetlen épségben maradtak fenn, ezért a kutatók úgy vélik, hogy az erdő többször is víz alá került. Találtak egy Mississippi szélességű folyót is, amely kanyarogva szelte keresztül az őskori erdőt. A folyó partján inkább magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta) nőttek, a víztől távolabb hatalmas fák, köztük páfrányfák (Cyatheales) sorakoztak.
A feltárás során kevés állati maradvány került elő, kivéve a svábbogarak szárnyait, a rovarok ugyanis a lassú folyam felett tudtak repülni. Mint a kutatók rámutatnak, ebben a korban madarak még nem léteztek, viszont az oxigéndús környezetben a rovarok hihetetlen méreteket értek el. A fák között szarka nagyságú szitakötők szálltak, a százlábúak hossza pedig csaknem két méter volt. A vegetációt viszont kevésbé károsították a rovarok, mint korunkban.
A tudósok igyekeznek az őskori erdő minél nagyobb részét feltárni, hogy megismerhessék a 300 millió évvel ezelőtti ökorendszert. A fosszílizálódott erdő révén ugyanis pontosabban lehet majd prognosztizálni, hogy mi történhet a Földön a globális felmelegedés során.
Forrás: MTI
