A whale.fm weboldalon bárki segíthet a cetkutatóknak megfejteni, mit mondhatnak a bálnák egymásnak. A Scientific American folyóirat gondozásában létrehozott weblapon az állatok különböző hangjelzéseit hasonlíthatjuk össze.

A whale.fm számos sikeres tudományos vállalkozás összefogásának gyümölcse: részt vesz benne például az amerikai Scientific America magazin, a Woods Hole Oceanographic Institution (WHOI), a Zooniverse és az Oxfordi Egyetem is.

A weboldalon kardszárnyú delfinek és gömbölyűfejű delfinek hangfelvételeit találhatjuk. Ezek az állatok – és általánosságban a cetfélék – rengeteg fajta különböző hangot képesek kiadni magukból, melyeket egymás közötti kommunikációra használnak. Ezeket a hangokat a kutatók kétféle módszerrel rögzítik. Az első, tudományos szempontból eredményesebb esetben „D-Címkéknek” (D-Tags) nevezett, non-invazív szerkezetet erősítenek az állatok testére, amelyek előbb-utóbb maguktól leesnek (hiszen a tudósok nem akarnak kárt tenni az állatokban). Ezek a „D-Címkék” képesek rögzíteni a delfinek hangját, sőt, az emberek által generált hangokat is a víz alatt. A „D-Címkék” akár nyomkövetőként is működhetnek: segítségükkel tudjuk például, hogy a gömbölyűfejű delfinek képesek akár 1000 métermélyre is lemerülni.

^[1]

"D-Címke" a delfin bőrén

A kutatók azonban sokszor nem tudnak magára az állatra hangrögzítőt helyezni. Ilyenkor úgynevezett hidrofon-kábeleket használnak a delfinek kommunikációjának vizsgálatára. Ez a szerkezet tulajdonképpen olyan, mint egy hosszú drót, amely a víz tetején lebeg. A hidrofon-kábelek segítségével a kutatók meg tudják állapítani a hang irányát, valamint azt is, hogy milyen messze lehetett az az állat, amely kibocsátotta magából.

^[2]

Hidrofon-kábel

A kutatók a whale.fm olvasóitól azt várják, hogy a hasonló delfinhangokat kapcsolják össze – persze nem csupán hallás után, hiszen ezeket a hívójeleket a biológusok grafikusan is ábrázolják. A hangjelek csoportosítása nagy segítség lehet abban, hogy a kutatók megértsék azoknak pontos jelentését.

Fotók: whale.fm