Craco, Olaszország

Az olasz csizma talpán, a csodálatos Tarantói-öböltől nem messze áll egy sziklán a romos kisváros: Craco, Olaszország leghíresebb kísértetvárosa. Bár nem teljesen lakatlan (a sziklák alján egyensúlyozó kis házakban még mindig élnek néhányan), ám mégis, a gyönyörű templomromokkal tűzdelt utcákat szellemvárosként tartják nyilván.

^[1]

A környéket először görögök lakták a 8. század környékén. Craco az ókori Graculum város helyén épült fel valamikor a 11-12. század fordulóján. A 13. században egyetemet is alapítottak a szépen fejlődő sziklavárosban. Már messziről jól kivehető a magas toronnyal megtoldott vár, amely szintén ekkoriban épült. A vártorony egyébként sokáig börtönként funkcionált. A 19. század elején a várost egy időre megszállták a franciák.

^[2]

Craco már az 1800-as évek végén problémákkal küzdött. Lakosai közül sokan kivándoroltak Észak-Amerikába, mert a silány termőföldek miatt rengetegen éheztek.

A természet később sem volt kegyes Cracóhoz: a 20. század közepétől sorozatos földrengések rázták meg. A lakosok 1963-ban feladták a harcot a földdel – ekkor hagyta el az utolsó ember a sziklavárost. Az ekkor 1800 fős lakosság új várost alapított magának Craco Peschiera néven.

^[3]

A középkori belváros a 400 méteres magasságba nyúló szikla tetején található, alján újabb házak állnak, amelyek némelyike még nem teljesen kihalt. A szellemváros az év bizonyos részein nagyon zsúfolt: rengeteg vallásos fesztivált rendeznek a Craco utcáin omladozó templomokban. A média szintén megtalálta magának a vadregényes környéket: itt forgatták többek között a Mel Gibson rendezésében készült Passiót és az egyik James Bond-film, A kvantum csendje bizonyos jeleneteit is.

Kapcsolódó cikkek:
Externsteine, Németország szent szíve  ^[4]
A meglepetések városa, Szentpétervár ^[5]