Kutatók az egykori Asszíria területén érdekes leletre bukkantak: egy kőtáblára, amelyre egy eddig ismeretlen nyelven véstek szimbólumokat. A nyelv akár Asszíria történelmének sötét foltjaira is rávilágíthat.

A kutatók Törökország délkeleti részén végeznek ásatásokat, a Tigris folyó közelében, Ziyaret Tepe területén. A mai török város helyén valószínűleg az ókori, asszír település, Tušhan állt, amely fontos városa volt az itt található tartománynak.

Asszíria Észak-Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz felső szakasza között helyezkedett el, Assur városáról, valamint Assur istenről kapta nevét. Történelme három részre osztható: az Óasszír Birodalomra, a Középasszír Birodalomra és az Újasszír Birodalomra. A Középasszír Birodalom idejére az asszírok befolyásos államot alakítottak ki maguknak, fénykoruk a Kr. e. 13. század környékére tehető. Az Újasszír Birodalom idején általánosak voltak a hódítások. Gyakran alkalmazott technika volt részükről, hogy az elfoglalt terület népességét a birodalom egy másik tartományába költöztették, ezzel véve elejét a lázadásoknak – hiszen az új környezethez való alkalmazkodás és a vezetőktől történő elszakadás miatt az emberek nem tudtak felkelést szervezni.

^[1]

Az ásatások helyszíne, ahol valaha az asszír város, Tušhan állt

A Ziyaret Tepe melletti ásatások során a kutatók egy agyagtáblát találtak, rajta eddig ismeretlen nyelv írásával. A régészek úgy vélik, hogy a shubri nyelvről lehet szó, amelyet a környéken még az asszírok érkezése előtt beszéltek – de eddig úgy hitték, hogy soha nem írtak le.

A vizsgált szöveget a kutatók egy agyagtáblán találták, amely a Tušhan palota pusztulásakor kitört tűzvészben, körülbelül a Kr. e. 8. században éghetett ki. A Journal Of Near Eastern Studies folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, a Cambridge-i Egyetem professzora, dr. John MacGinnis vizsgálta a szöveget, amely 144 nevet tartalmaz. „Majdnem 60 nevet sikerült azonosítani, amelyekből néhányat valóban asszír nyelven írtak, néhányat pedig luvi vagy hurri nyelven, amelyeket szintén Asszíria területén beszéltek” – nyilatkozta a kutató. –„Ha az az elképzelés, miszerint az ismeretlen nyelvet beszélők amai Iránnyugati részéről, a Zagrosz-hegységből jöttek, akkor lehet, hogy újabb ismereteket szerezhetünk a világ etnikailag legszínesebb birodalmáról.”

^[2]

A Cambridge-i Egyetem professzora, dr. John MacGinnis

Ziyaret Tepe már 1997 óta régészeti ásatásoknak ad otthont. Csupán a jelenlegi kutatásoknak sikerült rávilágítaniuk, hogy a területen valószínűleg egykor Asszíria egyik legfontosabb városa, Tušhan állt. Az ásatások során megtalálták II. Assur-nászir-apli (Kr. e. 883 – Kr. e. 859) palotájának maradványait. Az ominózus agyagedény ennek pusztulásakor éghetett ki, az épület néhai tróntermében talált rá dr. Dirk Wicke, a Mainzi Egyetem kutatója, aki az Ohiói Egyetem által szervezett régészeti expedíción vett részt.

Dr. MacGinnis alaposan megvizsgálta az agyagtábla szövegét, és nem csupán az Asszíriában beszélt nyelveket, de a többi, a Kr. e. 7-8. században beszélteket is kizárta, így például az egyiptomit, az elámit, az urartuit és a nyugati sémi nyelveket is. Eredményei alapján a majdnem 60 névből csupán 15 íródott a tudomány előtt ismert nyelveken.

^[3]

Az agyagtábla

A folyóiratban publikált tanulmány számos teóriát vonultat fel annak megoldására, hogy vajon milyen népcsoport beszélhette az ismeretlen nyelvet. Az első a már korábban is említett shubri nyelvet jelöli meg, amelyet az asszírok előtt a területen élő emberek beszéltek – de eddig úgy hittük, soha nem írtak le.

Egy másik teória szerint a nyelvet a muski nép beszélhette, akik ebben az időszakban vándoroltak Kelet-Anatóliába. Ez azonban kevésbé valószínű magyarázatnak mutatkozik, ugyanis az asszír közigazgatási írásokból az derül ki róluk, hogy nem haladtak át a birodalom területén, és az asszírok el sem fogták őket – sőt, a régészeknek és történészeknek sincsenek bizonyítékaik semmi hasonlóra.

^[4]

Asszíria terjeszkedése

A legvalószínűbb elképzelésnek az tűnik, hogy ezt a nyelvet eredetileg a birodalom másik területén élő emberek beszélték, akiket aztán – az asszírok jól bevált hódítási technikájuk alkalmazásával – amai Ziyaret Tepe környékére költöztettek. „Ez egy jó módszere volt az asszíroknak arra, hogy irányításuk alá vonják a frissen leigázott népeket” – magyarázza dr. MacGinnis. –„Így megtörték az eddig vezetői pozícióban álló réteget, az elköltöztetett emberek pedig az asszír államra számíthattak csak új otthonukban.”

A Zagrosz-hegység területe az egyetlen az egykori Asszíriában, ahonnan egyáltalán nem maradt fenn nyelvi emlék – pedig tudjuk, hogy ezt a környéket is leigázta és magába olvasztotta a birodalom. Az asszír király, Assur-ah-iddína (Kr. e. 680 – Kr. e. 669) említést is tesz egy ismeretlen nyelvről, amelyet a hegységben beszéltek, és amelyet mekhráninak nevez.

„Ez azt jelenti, hogy Irán az otthona korábban nem ismert nyelveknek” – fejti ki dr. MacGinnis. –„Ez az egész arra enged következtetni, hogy a nevek egy meghódított, izolált közösséghez tartoztak.”

Forrás és fotók: Past Horizons
Térkép: Wikipédia ^[5]

Kapcsolódó cikkek:
Értékes leletek Glastonbury-ben ^[6]
Dávid király idejéből származó leleteket tártak fel Izraelben ^[7]
Titokzatos temetési rituálék a kambodzsai hegyekben ^[8]