Egy kanadai kutatócsoport megállapította, hogy éppen az egymással rokonságban lévő madárfajok azok, amelyek a leginkább különböznek egymástól. A diverzitás a párválasztásban jelent nagy segítséget.

Az embereknél általános jelenség, hogy a rokonok többé-kevésbé hasonlítanak egymásra – nem így a madarak esetében, akik inkább arra játszanak, hogy minél inkább megkülönböztessék magukat a rokonságukba tartozó madaraktól.

Dr. Paul Martin és csapata több mint 250 madárfajt vizsgált meg a világ minden tájáról, és arra a következtetésre jutott, hogy a rokonságban álló madárfajok mind tollazatukban, mind énekükben drasztikusan különböznek egymástól. Ez a jelenség azért fontos, mert párválasztásnál, szaporodásnál és a territoriális viselkedésnél megelőzi a „félreértéseket”, tehát segít megkülönböztetni az egyik fajt a másiktól.

^[1]

Fenyőpinty

„Azt figyeltük meg, hogy azok a rokonságban álló madárfajok, amelyek egy területen élnek, rendkívül különböző tollazatot és éneket produkálnak” – nyilatkozta a kutató a BBC Nature-nek. –„Úgy néz ki, a terület megosztása elképesztő változatosságot produkál a fajok között.”

Dr. Martin éppen ezért kezdte el tanulmányozni a madarakat: lenyűgözte sokszínűségük és szépségük. –„Szerettem volna kideríteni, hogy miért ennyire különbözőek ezek az állatok, főleg azok, amelyek egy rokonságból származnak.

^[2]

Kékpinty

Egy madárfaj esetében a különbözőség akár kulcspontja is lehet a túlélésnek. A színes tollak, a madárdal mind arra szolgál, hogy párzás esetén megkülönböztethessék a más fajokat a saját fajtól, valamint arra, hogy területszerzés és –védés esetén ne keveredjenek feleslegesen „vitába” a nem saját fajhoz tartozó egyedekkel.

Forrás: BBC Nature
Főkép: Gould-amandinák 

Kapcsolódó cikkek:
Öreg madár, nem vén madár ^[3]
A jobb “küllemű” kékcinege tojók több segítségre számíthatnak párjuktól ^[4]
Majdnem minden nyolcadik madárfaj veszélyben van ^[5]
Arafióka-etetés ^[6]