Az észak-adriai térség nem csak a Földközi-tenger, hanem a világ egyik legjobb roncsmerülő területe. A történelem vérzivataros háborúi és az Adriai-tenger tomboló viharai miatt az elmúlt évszázadok, évtizedek során számos hajó merült hullámsírba a „legkékebb tengeren”. A mélység néma kísértetei még napjainkban is számos, felfedezésre váró titkot őriznek.

^[1]

1995 nyarán az isztriai Rovinj egyik kikötői kocsmájában széltől cserzett arcú szardínia halászok poharazgattak. A vén tengeri medvék – ugyan mi másról -, a tengerről és a fogásról beszélgettek. A halászok asztaltársasága mellet néhány helyi búvár is a zamatos grappát ízlelgette. Amikor az egyik halász a Brioni-szigetektől távoli nyílt-tengeri térségében beszakadt hálói elvesztésén kesergett, a búvárok elkezdték a fülüket hegyezni. Brionitól nyugatra ugyanis nincsen semmi, ami letéphetné a halászhálókat. Nincsenek szigetek és alattomos sziklazátonyok, a lapos, kietlen, homokos tengerfenék amolyan tenger alatti sivatagként terpeszkedik el a mélyben, egészen az olasz partokig. A búvárok úgy okoskodtak, hogyha ott mégis hálók szakadnak le, csak is egy mélyben rejtőző hajóroncs lehet a „bűnös”. Az egyetlen probléma csupán az volt, hogy a halászok által megjelölt térségben a legújabb tengerészeti térképek sem jeleztek semmiféle hajóroncsot. Miután a búvárok néhány kör grappát rendeltek az italtól egyre beszédesebbé váló halászoknak, a közös poharazgatás végére már azt is tudták, hogy merre kell keresni azt a bizonyos, titokzatos „hálógyilkos” pontot, a nyílt-tengeren. Egy-két napos eredménytelen kutatás után az egyik, a Brioni-szigetektől 6,2 tengeri mérföldre, délnyugatra végrehajtott merülés alkalmával, 25 méteres mélységben egyszerre csak irdatlanul nagy sötét tömeg kezdett kibontakozni a szürkéskék homályból, a lefelé ereszkedő búvárok lába alatt. Miután leértek, egy hatalmas, ismeretlen hajó roncsa magasodott föléjük. A régi építésű,113 méterhosszú, és 4500 bruttó regiszter tonna vízkiszorításúra becsült gőzös középső felépítményéből, illetve az orr és a tatfedélzet közötti méretes rakterekből világosan látszott, hogy a titokzatos roncs egykor kereskedelmi hajóként szelhette a hullámokat…

^[2]

A Hans Schmidt az észak-adriai térség egyik legnagyobb hajóroncsa

A roncs felfedezése utáni években számos merüléssel próbálták kideríteni az óriási „szellemhajó” kilétét, minden eredmény nélkül, annak ellenére, hogy a roncs felépítménye néhány egyedi sajátossággal rendelkezett. Ami leginkább szokatlannak tűnt, az a középső felépítmény részét alkotó gépház félkör alakú teteje volt. A méretes hajóorr a törzsről letörve, megdőlve fekszik a szürkéskék homályba vesző aljzaton, amelyből egyfajta tengeralatti keresztre emlékeztetve emelkedik ki a megdőlt orrárboc. A leszakadt hajóorr azt bizonyítja, hogy a hajó végzetét hatalmas robbanás okozta. A hajó eredetével kapcsolatos találgatások közül az tűnt a leginkább valószínűnek, hogy a roncs az I. világháború idején eltűntnek nyilvánított „Istra” olasz tehergőzössel azonos, amelynek 1918-ban, miután kifutott a velencei kikötőből, mindörökre nyoma veszett…

^[3]

Mario Arena tieszti roncskutató fejtette meg az ismeretlen hajóroncs titkát

A roncs végül is csak 1999-ben tárta fel titkát Mario Arena, trieszti roncskutató előtt. A híres és nemzetközileg elismert olasz roncskutató búvárt, aki a létező legaprólékosabban átkutatta a roncs belsejét, néhány monogramos evőeszköz vezette nyomra. Arena tengerészeti archívumokban végzett kutatási kiderítették, hogy a monogram a fleisburgi székhelyű Heinrich Schmidt hajózási társaság emblémája. Innentől kezdve már felgyorsult a nyomozás. A hajó méretei egyetlen, a társaság zászlaja alatt hajózott és a II. világháború idején elsüllyedt tehergőzösre, a Hans Schmidt-re illetek rá. A precíz német nyilvántartásnak köszönhetően azt is sikerült megállapítani, hogy a Hans Schmidt 1943. január 27-én süllyedt el, miután aknára futott. A hajót 1920-ban Hollandiában építették, és „Albireo” néven állt szolgálatba. A Heinrich Schmidt hajózási társaság a holland tulajdonostól 1939-ben vásárolta meg a tehergőzöst, amelyet ekkor kereszteltek át Hans Scmidt-re. (Régi tengerészbabona, hogy az a hajó, amelyet átkeresztelnek, tragikus véget ér. Úgy látszik, hogy az ex-Albireo esete is megerősíti ezt a babonát…)

^[4]

Részlet a Hans Schmidt belső tereiből

A hajó azonosítása azonban nem oldotta meg az összes titkot. A Hans Schmidt baloldalán, nagyjából a hajóderék magasságában, olasz  gyártmányú második világháborús repülőbombák tucatjai hevernek kiszóródva 40 méteres mélységben, a homokos aljzaton. A Hans Schmidt rakterei ugyanakkor teljesen üresek… Jelenleg nem megoldott kérdés, hogy a hajóról, vagy máshonnan kerültek-e az aljzatra a még most is veszélyes pusztítóeszközök.

^[5]

Menőcsónak daru a Hans Schmidt fedélzetén

A Hans Schmidt Rovinj térségének egyik legnagyobb, és különösen látványos hajóroncsa. A nyílt-tengeri merülések mindig is különösen izgalmas kalandnak számítanak, főleg egy nagy mélységben fekvő hatalmas hajó roncsához. A Hans Schmidt megmerüléséhez, az erős felszíni áramlatok, az igen nagy, 32 és41 méterközötti mélység, valamint a nyílt-tengeri környezet miatt, komolyabb búvártapasztalat szükséges. Mindenki, aki már megmerülte ezt a fantasztikus roncsot egyetért abban, hogy a Hans Schmidt a „megunhatatlan” roncsok közé tartozik, amely még most is felfedeznivalók tucatjával várja a kalandra éhes búvárokat.